Magyar hagyományőrzők a Három Császár csatájában

Milyen téli viszonyok között, sűrű hóesésben hadijátékon részt venni? A következőkben ezt mutatom be. A k.k LIR 61 hagyományőrzőiként az idei év decemberének első hétvégéjén ismét jelen lehettünk egy igazán nagyszerű eseményen, ahol a császári-királyi hadsereg magyar ezred katonáiként jeleníthettük meg a Három császár csatájaként ismert austerlitzi összecsapást, nagy létszámú nézőközönség előtt.

Az időjárás is kegyes volt az összesen 1200 hagyományőrzővel felvonuló két sereghez, hiszen a havazás csodás díszletet kölcsönzött az ütközethez Első kézből csodálkozhattunk rá a 200 évvel ezelőtti téli hadviselés szépségeire, de megtapasztalhattuk annak nehézségeit is.

A szombati program előtt egy nappal indultunk el itthonról. Végig esőben, borzalmas időjárási körülmények között haladtunk. Többünkben fel is merült, mi lesz, ha másnap is ilyen idő köszönt ránk. Ha megint sárban, 10 kilós bakancsokkal a lábunkon kell a felázott talajon botorkálni.

Ahogy Morvaországba értünk, előbb havas esőbe, majd havazásba váltott a csapadék. Megérkezésünk után a csapat egy része, „a keménymag” hozzálátott a sátrak felállításához. Már tavaly felmerült a gondolat, csatlakoznunk kellene a több éve sátorozó hagyományőrökhöz, tapasztaljuk meg mi is, milyen körülmények között éltek tábori életet a kora 19. század katonái, ha télen kellett mindezt megtenniük. A hó tovább hullott, hajnalra a hideg is megérkezett, a hat bátor és kissé átfagyott katona ugyanakkor teljesítményével megelégedve köszönthette a csata reggelét.

Délelőtt előbb csapatszinten gyakoroltunk az IR 52 magyar legényeivel, majd zászlóalj-szintű gyakorlás kezdődött, kiegészülve az IR4 Landwehr cseh, az IR14 olasz, az IR 20 cseh és az IR36 cseh sorgyalogosaival. A gyakorlás a szokott helyen, Tvarozna határában, a délutáni csata színhelyén volt. A terep nem volt könnyű, lévén 5 centiméter hóval borított sáros kukoricatarlón mozogtunk, de a gyakorlás közben tanultak feledtették a megpróbáltatásokat. A nagyjából 100 fős egység számunkra új mozgásformákat is mutatott ugyanis. Menetoszlopból arcvonalba fejlődés, majd rohamoszlop alakítása, abból lovasság elleni védelmet biztosító négyszög kialakítása és más, sok embert igénylő alaki gyakorlatok. Két óra sár- és hódagasztást követően markotányosaink megmelegítették az otthonról hozott tyúkpörköltet és körmös pacalt. Az éhes katonának ezeknél jobb nem is kell.

Ezután egy kis fegyverkarbantartás, némi melegedés, majd sorakozó következett. Irány a csatatér! A hó talán még erősebben hullott, mint korábban, és a szél is feltámadt.

Felálltunk a harcmezőn. Jobbról a cári csapatok, mellettünk a tüzérség, balról a lovasság. De még mennyien…! Mégis maradt bennünk némi hiányérzet. Hol az ellenség? Na végre! Megláttuk a francia könnyűgyalogosokat és egy sorgyalogezredet. A cári csapatok és a császári jäger batallion elindult feléjük, mi utánuk, fedezve a hátukat. A franciák csak hátráltak, csak hátráltak. Ilyen könnyű dolgunk még nem volt, a vadászaink mindjárt megnyerik a csatát.
CSAPDA!

A hátunkban előbb a francia lovasság jelent meg, melyet a kozákok tartóztattak fel, majd a teljes francia ármádia is felvonult. Megkezdődött a csata tüzérségi előkészítése, majd a gyalogsági ütközet. Kiegyensúlyozott volt a viadal, egyszer mi, másszor az ellen kerekedett felül. A jobb szárnyon a gránátosok hősiesen helytállva védték tüzérségünket, a bal szárnyon a cári alakulatok állták a lengyel dzsidások folyvást megújuló rohamát. A velünk szemben álló franciák menekülőre fogták, mi utánuk iramodtunk. Mint kiderült, ez is csak egy újabb cselvetés volt. Elszakadtunk a többi csapattól, kiváló célt nyújtva a napóleoni lovasságnak, amely ki is használta a lehetőséget, ránk rontott, ellenállásunkat lassan felőrölve szétszórt bennünket. Eluralkodott a káosz, mindenki futott, amerre látott, mentette az „életét”. Nem tudom elképzelni, a nézők számára milyen látványt nyújtott ez a menekülés, de nekünk érdekes, eddig még nem tapasztalt érzés volt. Ezzel számunkra véget is ért a csata.

Az „eredmény” ellenére óriási élmény volt ismét részt venni az austerlitzi csata újrajátszásán. Embert próbáló, de csodás idő, nagyszerű szervezés, kiváló bajtársak. Jövőre veletek ugyanitt!

Pintér János (Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület)