Magyar bakák nyomában, Itáliában - Sacile 1809-2019

Április 24-26. között az olaszországi Porcia és Sacile községekben zajlott csaták felelevenítésére utaztunk ki ottani hagyományőrző bajtársaink meghívásából. 1809-es ütközetben magyar bakák is szép számmal részt vettek, így tudtuk, nekünk is ott a helyünk! A Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület szervezésében, Perczel Miklós Nemzetőr Bandérium Hagyományőrző Egyesület 3 katonájával valósult meg a kiutazás. A korhű katonai tábor a Villa Correr-Dolfin (melyet az utolsó gróf végrendeletében Porcia falunak ajándékozta) kastély parkjában, gyönyörű környezetben kapott helyet. A helyiek külön lelkesedéssel fogadtak minket, mert Porcia testvérvárosa egy magyar település, Berettyóújfalu és nagyon örültek, hogy végre magyar hagyományőrzőket is vendégül láthatnak!

A pénteki napon Sacile kisvároson keresztül üldöztük a visszavonuló francia csapatokat, heves harcokkal és sortüzekkel a város történelmi központján át. Az ütközet alkonyatkor kezdődött és mire a városközpontba értünk, teljesen besötétedett. Sok helyen a közvilágítást is lekapcsolták. A sötétségben gyönyörűek voltak a felváltva ropogó sortüzek! Mind a két fél professzionálisan mozgott, töltött, lőtt, szuronyrohamozott. És újra. mozgott, töltött lőtt… A helyiek sorfala végig kísért minket a hadijáték idején. A tetőpont az eső eleredtével érkezett el! A csata a kezdődő viharban sem állt meg, és amíg a nedvesség engedte, kovás fegyvereinkkel folyamatosan lőttük a franciát! Leírhatatlan élmény volt, mikor az utolsó támadásnál, ahol már csak a szuronyok maradtak mind a két oldal számára, a teljes császári hadsereg, cseh, olasz, magyar sorgyalogosok és osztrák gránátosok, egy emberként üvöltötte, hogy “Links, Links, Links” és nyomult az ellenséges vonalak felé a szakadó esőben, villámlásban és sötétben! Az utolsó rohammal kitoltuk a franciákat a városból, akik futásnak eredtek. A hagyományőrző csata azt az egy történelmi mozzanatot nem elevenítette fel, hogy a kisvárosból nyugatra vezető egyetlen hidat 2019-ben, 1809-cel ellentétben, már nem robbantották fel.

Az éjszaka folyamán szakadatlanul zuhogott. Fehér sátrainkban vártuk, hogy jobbra, melegebbre, szárazabbra forduljon az idő. Igazán különleges hangulata van ilyenkor a szalmában, táborban alvásnak.

A szombati nap díszmenetet tartott a két hadsereg Porcia központjában, ahol meglátogattuk az 1809-es csata emlékművét és leróttuk tiszteletünket az elesett katonák előtt. A város főterén a francia hadsereg mutatta be, hogy is néz ki náluk egy előléptetés átadás és tiszti kinevezés. Délután a kastélyparkban a gyakorlásé volt a fő szerep. Mi, magyar sorgyalogosok, a cseh Kaunitz-bakákkal együtt készültünk az ütközetre, külön hangsúlyt fektetve a töltés lövés gyakorlására.

Vasárnap délelőtt pedig a kastélyparkban ismét megütközött a két hadsereg. Ez a hadijáték már a nagy, Sacile mellett vívott ütközetet jelenítette meg. Ahogy a múltban, most is az osztrák lovasságé volt a fő szerep. Ahogy anno, most is a lovassági túlerő döntötte el az ütközetet. Főleg, mert a csata közben ismét eleredt az eső. Habár tisztünk töltést vezényelt, az egész szituáció olyan érzés volt, mintha tusolás közben próbálna az ember kovaköves puskával lőni. Az utolsó két támadást már jégesőben vittük véghez, ismét a szuronyokkal.

Kiváló rendezvényen vehettünk részt, amiért nagyon hálásak vagyunk az olasz szervezőknek, a községnek és annak önkénteseinek, akik végig etettek, itattak minket! Grazie!

Éljen a Király!

Pop Hunor
Korporal – IR. 34. Davidovich