A Váci Ifjú Tüzérek nyári tábora

Augusztus közepén rendeztük meg a gyakorlással egybekötött táborunkat Vácon. A 3 nap során az egyik cél az volt, hogy a tüzérek megtanulják az alapvető muskéta használatot és a hozzá tartozó alakit, hiszen a "régiek" is részesültek anno gyalogsági kiképzésben. A másik cél a lövegkezelés precíz begyakorlása volt, hogy minden tempósan, de balesetmentesen menjen, ha legközelebb csatabemutatón veszünk részt.

Első este, a táborállítás során már érezni lehetett, hogy nem fogjuk eső nélkül megúszni, erre ráerősített az előrejelzés, miszerint augusztus legviharosabb hetét fogtuk ki. A rossz idő ellenére még szárazon sikerült a sátrakat felállítani és elfogyasztani a vacsorát, de az eső miatt hamar nyugovóra kellett térnünk. A tüzérek azonban nem szegte kedvét a rossz idő, így lelkesen vállalták az őrszolgálatot éjjel és hajnalban, úgy ahogyan egy katonai táborban lenni szokás.

Másnap a reggeli után kiosztottuk a felszerelést és nekiláttunk a fegyverfogások begyakorlásához. A tüzéreknek eleinte szokatlan volt a szakaszba rendeződés, de hamar belejöttek a menetelésbe és a német vezényszavakat is hamar megtanulták. A mozgalmas délelőtti gyakorlat után nekiláttunk az ebédet elkészíteni. Az evés után csendes pihenőt tartottunk, de többen is fel-alá marsírozva és a különböző puskafogásokat gyakorolgatva izgatottan várták a "második felvonást". Délután ismét egysoros, majd kétsoros vonalba rendeződve meneteltünk, már-már unásig gyakorolva a kanyarodást, húzódást. A gyalogsági gyakorlat végén még az előőrs kialakításával is megpróbálkoztunk ami meglepően jól sikerült. A tüzérségi-gyakorlatba fáradtan, de töretlen lelkesedéssel kezdtünk bele. A nagy létszámnak köszönhetően az autentikus 8 fővel történő ágyúkezelést is kipróbálhattuk. Igencsak beesteledett, mire nekiláttunk vacsorázni, majd tábortűz mellé gyűlve, jókat beszélgetve összegeztük az eltelt napot.

A második nap kivonultunk a "határba", hiszen lövészet következett. A lőszerosztás után mindenki jól be tudta gyakorolni a megfelelő fegyverhasználatot és még sortüzeket is leadtunk. Az ágyút is kihúztuk a terepre, így azzal is tudtunk szépeket durrantani. A lövészet természetesen a biztonsági előírásokat maximálisan betartva, fegyelmezetten zajlott. Ebéd után felkerekedtünk, hogy egy menetgyakorlattal zárjuk a tábort. A túra során, hál' Istennek nagyszerű időnk volt, a Naszály-hegyet megjárva fáradtan, de jókedvvel értünk alkonyatban haza.

Az utolsó délelőttön tábort bontottunk és letakarítottuk a fegyvereket, ami ugyan nem könnyű feladat, de előbb-utóbb mindenki puskája ragyogott és szelelt, ahogyan kell. Miután mindent elpakoltunk, hazaindultunk.

Összegezve, ez a néhány nap hatalmas élmény volt mindannyiunk számára. Igyekeztünk a tőlünk telhető autentikussággal kialakítani a tábort, de mivel nemrég csöppentünk bele a hagyományőrzés világába és a csapat tagjai kizárólag diákok, a fejlődés nem könnyű, de minden tőlünk telhetőt megteszünk ennek érdekében. Mindannyian reméljük, hogy ezt a nagyszerű programot jövőre is meg tudjuk majd szervezni.

Meg szeretném köszönni a segítséget Vastag Andrásnak, a veresi sorgyalogság vezetőjének a katonai sátrakért, továbbá Erb Lajosnaka váci nemzetőrök parancsnokának, hogy biztosította számunkra a muskétákat.

Vivat Artillerie!

Hencz Ákos
A Váci Ifjú Tüzérek vezetője