Tápióbicske 2018

Napfényes tavaszi nap köszöntötte a 30. Tavaszi Emlékhadjárat résztvevőit és nézőit április 4.én.Tápióbicskén. Az évfordulót erősítette a Honvédség 170. születésnapja is, tehát volt mit ünnepelnie a katonai hagyományőrzőknek.

Az egész napos program több település összefogásával, és a Honvédség támogatásával jött létre, amelynek főszereplői a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség csapatai voltak. Igazi népünnepéllyel kezdődött a nap. Gyermek foglalkozások, népművészek, kis közösségek jelenléte színesítette a programot.

Az emlékműnél a legmagasabb protokoll részvételével zajlott az ünnepség. Simicskó István honvédelmi miniszter mellett a környező települések vezetői és különböző szervezetek koszorúztak, ezzel emlékezve az 1849-ben megvívott győztes csatára, valamint a Hazáért elesett hősökre.

Délután került sor a nap fénypontjára, a csatajátékra. Előtte azonban a miniszter úr mondott nagyhatású beszédet, amelyben kiemelte a Haza szeretetének és védelmének időtlen kötelességét, majd Nemcsák Károly színművész szavalata hangzott el. Gábor Áron rézágyúja másolatának ünnepélyes szolgálatba állítása következett, majd Székely Tibor, a Szövetség elnöke a szervezet 25 éves jubileumi emlékplakettjét adta át a miniszter úrnak, egyidejűleg Simicskó Istvánt a hagyományőrzők tiszteletbeli hadnaggyá avatták. Az ünnepség a Tápió vizére szórt virágokkal záródott, amely az 1849.-i áprilisi csatában elesett hősökre emlékeztetett, s rövidesen megkezdődhetett a csata. A szakkommentátor ezúttal is Csikány Tamás történész volt, aki felkészülten, néha finom humorral konferálta a látottakat, amely azonban nem csorbította a megemlékezés komolyságát.( talán még megérjük, hogy egyszer a hangosítás is felnő a program színvonalához…)

A csatajáték Európa egyik legszebb területén zajlott, növelve a hitelességet azzal, hogy a valóságban is itt történtek a döntő hadmozdulatok. Mind a magyar, mind pedig az osztrák felet megszemélyesítő hagyományőrzők kitettek magukért. A lovasság, a gyalogság és a tüzérek elkötelezettségben, szakszerűségben, és látványban hibátlant alkottak! Többen megjegyeztük, hogy az „évszázad csatabemutatóját” láttuk, és ez nem túlzás. Különösen kitűnt a gyalogság egysége, fegyelmezettsége, kitűnő teljesítménye. A tüzérek kiváló munkáját már megszoktuk, de ma olyan pirotechnikai összhangban dolgoztak, amely példaértékű.

Hasonló mondható el a lovasság teljesítményéről is. Kitűnt, ami a szakemberek előtt sohasem volt kérdés, hogy magas szintű csapatmunkát csak egyénileg is jól képzett lovasoktól várhatunk. A megfelelő kontroll alatt, száron dolgozó lovak a legnagyobb iramú vágta közben sem jelentettek veszélyt egymásra és a nézőkre, pillanatok alatt felvehetők, fordíthatók voltak. Az élen járó isaszegiek mellett viszonylag ritkán esik szó a Jászhuszárokról. Ők, Molnár Levente vezetésével minden feladatot meg tudnak oldani kifogástalan csapatszellemben. De mindenki, a név szerint meg nem említettek is dicséretet érdemel.

Évek óta vitatott kérdés az un. szabadcsapatok jelenléte. Nos, 1848-49-ben nagyszámú önkéntes vett részt a csatákban, így jelenlétük autentikusnak mondható. Még a lányokból-asszonyokból álló lelkes „szavalókórus” is, hiszen a hagyományőrzés egyúttal történelmi játék is, amely megőrizve az eszme komolyságát egyúttal közös ünnepe is, civilnek, katonának egyaránt.

Összességében elmondható, hogy a tápióbicskei rendezvényen a katonai hagyományőrzés meghatározó elemei, az eszmei, elvi elkötelezettség, és a történelmileg hiteles, szakmailag korrekt bemutatás egyaránt jelen voltak!

Az ünnepségen és a csatabemutatón csaknem hiánytalanul részt vett a Szövetség vezetése, mondhatom ezen a napon is jó volt hagyományőrzőnek lenni! Köszönet a házigazdáknak, a rendezőknek, valamennyi katonai hagyományőrzőnek a magas szintű teljesítményért, és a nagyszámú közönségnek a lelkes fogadtatásért!

Erőt, tisztességet!

Tápióbicske, 2018. április 4.

v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok
a MHKHSz tiszteletbeli elnöke