III. Igali Nemzetközi Huszártalálkozó
A Somogyi Huszárok immár harmadik alkalommal gondoltak arra, hogy egy szép nyári napon ismét elővegyék egyenruháikat és horvát bajtársaik társaságában, huszárosan búcsúztassák el majd a nyarat. Helyszínül azt a települést választották, ahol a két egyesület aláírta egymással az együttműködési megállapodását. A papír és a toll e két hagyományőrző csoport között azonban nem a megállapodás alapja és tárgya, csupán tanúja. A kölcsönös találkozások egymás rendezvényein, a jó légkör szinte bizonyosan garantálta, hogy a bajtársak szívesen veszik ezt a kis nyári találkozást, s így is történt.
2017. augusztus 12-én Igal városában a déli órákban érkeztek meg a bajtársaink Bjelovárból, s miután elfoglalták szállásukat, velünk költötték el ebédjüket. A délután igencsak szép és látványos bemutatót ígért a helyi lakosoknak és a városi fürdő vendégeinek. Délután 4 órától a felvezetésben csikósok ügyességi bemutatóját láthatta a nagyérdemű. A csikós bemutató után a huszárok vették birtokukba a bemutató helyszínét.
Elsőként is a házigazda Somogyi Huszárok mutatta meg tudását. Előbb a gyalogos bemutatójuk során villantották meg, milyen vívótechnika tette híressé a magyar huszárt, majd következett két lovas bemutató. Az egyikben a közönség a páros, avagy járőr bemutatót láthatta, mely patanyom figurák mentén és hogyan mozogtak a huszárok, a kígyóvonaltól az átlón át egészen addig, míg a lóháton való szablya forgatást mutatták be. A feladatok végrehajtói Tóth János őrnagy és Kissné Cselik Csilla káplár voltak. A huszár ugyanakkor nem csak párban, de egyénileg is képzett kell, hogy legyen, tudnia kell bánnia hű társával, a lóval. Bodor Sára közvitéz azt mutatta meg, hogy a huszár még kantár nélkül is képes lovát irányítani, míg Novák Ferenc strázsamester a ló és lovas közötti bizalom állapotát szemléltette, amikor lovát különböző trükkökre „kérte”.
Azonban horvát bajtársaink sem kívántak adósak maradni a látottakért, és ők a nagyobb létszámú, kötelékben végrehajtott mozgásokat mutatták be. A horvát huszárok gyönyörű egységben hajtották végre a kiskört, a fésűt és az átlókat is, hogy aztán a bemutatójuk végén úgy vágtázzanak ki, hogy a föld is beleremegjen.
A közönség elbúcsúztatta a huszárokat. Miután lovaiknak enni- inni adtak és lenyergeltek kötetlen formában, újra találkoztak és együtt töltötték a délután hátralevő szakaszát. S hogy lássák, milyen a magyaros vendégszeretet, csak vacsora után kívántunk nekik szerencsés haza utat, tarsolyunkban tudva ígéretüket, hogy Barcson szeptemberben találkozunk.
Erőt, Tisztességet!
Bosnyák Dávid János,
hö. huszár kornétás