Énekszóval és könyvvel ápolt hagyományok

A közelmúltban talán minden korábbinál nagyobb érdeklődés mellett zajlott le hazánk egyik legkülönlegesebb katonai hagyományőrző rendezvénye, a Zsebeházi Napok a Somogy megyei Tengődön. A Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség alapítója, a Tavaszi Emlékhadjárat főrendezője, Fülöp Tibor Zoltán nem csak a tengődi rendezvényről, de nemrégiben megjelent, monumentális terjedelmű kötetéről is mesélt.

- Az ön neve olvasóink előtt is ismert lehet, a Tavaszi Emlékhadjárat okán, amelyről rendszerint beszámolunk, s amelynek több mint három évtizede ön a főrendezője. A tengődi Zsebeházi Napokban milyen módon vesz részt?

- Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy rokon rendezvény a kettő, már legalábbis ami a programok eredetét illeti. A Zsebeházi Napok életre hívója ugyanúgy a Történelmi Lovas Egyesület, ahogyan a Tavaszi Emlékhadjáratnak is.

- A Tavaszi Emlékhadjáratot már részletesen bemutatta korábban, most arra kérném, hogy tegye meg ugyanezt a Zsebeházi Napokkal is. Mit érdemes tudni erről a rendezvényről?

- Immáron negyedszázados története van a rendezvénynek. Az egész úgy kezdődött, hogy Bradák Károly népi iparművész barátunk, a Siófoktól 25 kilométerre fekvő Tengődön, újonnan vásárolt parasztházában tartotta esküvőjét feleségével, Csonka Boglárkával. Az esküvő előtt a községben sétálgattunk, nagyon megtetszett a környezet, és az egész falu hangulata. Egyesületünk egyik tagja, Jakab László lovaival néhány hónap múlva beköltözhetett a Bradák-házba, mi pedig az egykori évfolyamtársakkal, egyesületi tagokkal ezt sietve ki is használtuk. Rendszeresen jártunk Tengődre, közös szalonnasütéseket, lovaglásokat, közösségi programokat szerveztünk, vagyis élhettük azt a falusias életvitelt, amit mindannyian szerettünk, becsültünk. Egy ilyen odalátogatás alkalmával észrevettem, hogy a református templom mögött van egy hatalmas, régóta lakatlan épület – mint kiderült, az egykori református parókia. Rögtön felvetődött annak a gondolata, hogy az épület kitűnő bázisa lehetne a Történelmi Lovas Egyesületnek. Felajánlottam, hogy a református templomot önkéntes munkával felújítjuk, plusz még fizetünk is a házért. Ezt elfogadta az egyházközség, és az 1990-es évek elején így a miénk lett ez a ház. Az első program, amit szerveztünk, egy I-II. világháborús emlékmű-avatás volt. Katona Tamás történész, akkori államtitkár, valamint huszárcsapatok bevonásával együtt ünnepeltünk, s arra gondoltunk, hogy jó volna minden évben megismételni. Annál is inkább, mert két neves történelmi személyiség is kötődik Tengődhöz: Bornemissza János az 1600-as évek törökellenes várkapitánya, valamint Kossuth Lajos kapitánya, Zsebeházi István Sándor-huszár egyaránt a falu szülöttje volt. Maga Tengőd történelme is megidéz sok történelmi korszakot, nem véletlen, hogy a Zsebeházi Napokon manapság már nemcsak 48-as hagyományőrzők, de korábbi, valamint későbbi korok hagyományőrzői is jelen vannak.

- A Zsebeházi Napok egy sikeres hagyományőrző program lett. Mi indokolta azt mégis, hogy idén több újítást is eszközöljenek?

- Abban igaza van, hogy közkedvelt program lett a tengődi, ám mivel az elmúlt években egyre több hagyományőrző esemény került megrendezésre, mégis érezhető volt, hogy van egy kisebb visszaesés a résztvevők számában, a tengődi programokra is kevesebben jöttek el. Ezért a jubileumi, 25. Zsebeházi Napokra sikerült újítani. Meghirdettük a Kárpát-medencei Katonai Hagyományőrző Egyesületek Dalos Találkozóját, amely – utólag már elmondható – telitalálatnak bizonyult. Természetesen ez is a Történelmi Lovas Egyesület révén szerveződött. Meghívásos rendezvény volt, már a nyáron egyeztettünk arról, hogy kiket várunk és kik jönnek el. Erdély, Partium, Felvidék, Csonka-Magyarország egyaránt képviseltette magát hagyományőrző csapatai által. A résztvevők minősítést is kaptak a bírálóbizottság által.

- Mi a hosszabb távú céljuk ezzel az újítással? Lehet ugyanolyan kifutása ennek a dalos találkozónak, mint a Tavaszi Emlékhadjáratnak?

- A katonai hagyományőrzés további bővítése az egyik célunk, amely immár kiterjed a vonatkozó népdalkincs közkinccsé tételére és minél szélesebb körű terjesztésére is. Ellentétben az ilyen jellegű rendezvények ötletgazdáival és szervezőivel, mi nem szeretnénk levédetni ezt a kezdeményezést, sőt, épp ellenkezőleg! Azt szeretnénk, ha minél többen átvennék az ötletünket, és egyre több ilyen rendezvény szerveződne másutt is, szerte az országban, valamint a határokon túl is, a magyarlakta területeken. A magyar népdalok, katonadalok repertoárja nagyon felhígult, leszűkült az elmúlt években. Pedig rendkívül gazdag dalkinccsel rendelkezünk, ráadásul ezeknek a daloknak az éneklése közösségformáló és identitás-megőrző hatású is, ezért jelentőségük felbecsülhetetlen. Ezért a másik komoly célunk lényegében egy mozgalom létrehozása a mozgalmon belül, vagyis azt szeretnénk, hogy az egész Kárpát-medencében jól működő katonai hagyományőrző-mozgalmon belül és azzal párhuzamosan felfejlődne egy népdalos mozgalom is. Ezt a szándékunkat és ötletünket igyekeztünk intézményesíteni a tengődi Dalos Találkozóval. Nagy örömünk, hogy a Potápi Árpád János által vezetett Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásáról biztosította kezdeményezésünket. Hiszünk abban, hogy ez a kezdeményezés, összekapcsolódva más, hasonló programokkal, rendezvényekkel és kezdeményezésekkel, hosszú távon társadalomformáló és nemzetmegtartó erőt is felmutathat majd.

- A szabadságharc hagyományőrző serege címmel az idén egy hatalmas kötete is megjelent, amely már a harmadik könyve a katonai hagyományőrzés témájában. Eredetileg is trilógiában gondolkodott, vagy menet közben alakult így a dolog?

- Az utóbbiról van szó. A Huszárkonyha és a Huszárkalandok című köteteim készítése fontos volt, hiszen mindkét kötet egyfajta dokumentációja lett a magyar katonai hagyományőrzésnek, és azon belül a Tavaszi Emlékhadjáratnak is. Ezen kötetek írása közben támadt fel bennem annak az igénye, hogy bemutassam mindazokat az embereket, akik az elmúlt évtizedekben részesei voltak a magyar katonai hagyományőrző mozgalomnak, csapataikkal részt vettek ennek felépítésében és életben tartásában. Nem kis részben azért is, mert úgy vélem: egyfajta kultúrtörténetet létrehozó személyekről és csoportokról van szó, így megérdemlik, hogy nevük és ténykedésük fennmaradjon az utókor számára. A könyv elkészítése nagy munkát igényelt, hiszen 600 oldalon, 1300 képpel igyekeztem mindenkinek arcot is adni. A gyűjtőmunka is hatalmas volt és sok időt vett igénybe. A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent könyv csak egy könyvesboltban kapható, a Magyar Menedék Könyvesházban, de már így is sokan megvették, és örömmel tapasztalom, hogy jók a visszajelzések, tetszik azoknak, akikről szól, és azoknak is, akik e kötet által szeretnének bepillantást nyerni a katonai hagyományőrzés világába.

- Három a magyar igazság, egy a ráadás – tartja a közismert mondás. Az ön esetében is lesz ráadás? Készül negyedik kötet is?

- Nem zárom ki ennek lehetőségét. Sőt, nagyobb az esélye, hogy igen. A szabadságharc hagyományőrző serege című kötet ugyanis hozzávetőleg Mária Terézia korától az első világháborúig terjedő időszakot mutatja be, pontosabban azokat a huszár- és hagyományőrző csapatokat, akik ennek az időszaknak a hagyományait igyekeznek továbbvinni. De jelentős, elvégzésre váró feladat lenne az, hogy rendszerezzük és be is mutassuk az összes többi korszak katonai hagyományőrzőit, és hogy megírjuk ezen  korszakok kapcsolódó történelmét is. Ha megadja a lehetőséget a Jóisten, akkor azt hiszem, bele is vágok ebbe a nehéz, de nemes feladatba.
 
Kovács Attila, magyarforum.hu