Barcsi Huszárvágás

A Somogyi Huszárok immár harmadik alkalommal bontottak zászlót, hogy az őszi fényben játszó falevelek között a Dráva mentére vonuljon és tábort verjen. Ezt abból a megfontolásból tették, hogy élővé tegyék a történelmet, tisztelegjenek a 170 éves Magyar Honvédség előtt. Barcs városának és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek támogatását élvezve tizenhárom hagyományőrző alakulat gyűlt egybe már Szeptember 7 péntekjének estéjén, ahol a „Somogyi Huszárabrak” névre keresztelt pörkölt és a jó somogyi borok ízlelése közben birtokba vették táborukat a hagyományőrzők a tűz mellett, épp úgy, mint annak idején.

A következő nap délelőttjén éppen csak elfogyasztották a kávéjukat a hagyományőrzők, amikor máris megkezdődött a felkészülés. Ebben az évben ugyanis nem csak a Boróka Néptáncegyüttessel működtek együtt a hagyományőrzők, hanem erődítést is létrehoztak, valamint számos pirotechnikai látványelem bevetésére is készültek. Az eligazítás után nagy sürgölődés vette kezdetét: kardokat fentek, vívást gyakoroltak, lovakat csutakoltak, puskák és ágyúk csövét fényesítették a hagyományőrzők, megtörtént az egyeztetés a technikusokkal. A kooperáció pontos összehangolása a fegyvernemek, valamint a „népfelkelőnek” beálló néptáncos férfiak és a már sokat látott hagyományőrzők között szintén ekkor történt.

Nem feledkeztek el a hagyományőrzők arról, hogy a 170-ik évforduló alkalmából a Honvédség katonáit is meghívja, így a Kaposvári Toborzóiroda munkatársai szintén jelen voltak. A „gulyáságyúban” elkészített ebéd elköltése után, immár teljes egyenruhában pompázott mindenki s várta az elkövetkezőket. Fél kettő körül teljes készültség volt. A gyalogság rendezetten a tábor őrzésére utasíttatott, míg a lovasság, valamint az egyik ágyú elindult a templomhoz, az első, protokolláris részére a találkozónak. A menetet a somogyi, kanizsai, fehérvári huszárok alkották magyar oldalról, valamint a bjelovári és varasdi huszárok a horvátok részéről. Az ágyút, ami szintén a városba vonult, a dabasi tüzérek kezelték. Két órakor ágyúszóval kezdődött meg az ünnepség, ahol Karvalics Ottó polgármester úr Barcs, Székely Tibor hagyományőrző ezredes a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség nevében, Páli Csaba hagyományőrző alezredes a Fehérvári Huszárok nevében, Bosnyák János hagyományőrző ezredes a Somogyi Huszárok nevében helyezték el az emlékezés virágait.

Délután három órakor, közvetlen a város utcáin végighaladó felvonulás után, a barcsi szabad strand területén több száz néző előtt elkezdődött a megnyitó. A résztvevőket és a vendégeket Szászfalvi László országgyűlési képviselő, valamint Székely Tibor, mint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke köszöntötte. Mindketten örömtelinek értékelték, hogy a nemzet, horvát és magyar, hagyományőrzői egyaránt jelen vannak, s bajtársi és baráti együttműködésük példaértékű.
Ahogy a korábbi esztendőkben, ezúttal is a Boróka Senior Táncegyüttes adta a program nyitányát, amihez a Somogyi Huszárok csatlakoztak toborzójukkal, valamint a hat vágással.  Új elem volt, hogy a hat vágás lóháton való bemutatását a Fehérvári Huszárok lovasai végezték. A horvát lovasság sajátosságait a Bjelovári és a Varasdi huszárok is külön- külön bemutatták, közönségsiker mellett.   

Mire a hagyományőrzők leglátványosabb programjára került sor, a nézők száma már ezres nagyságrendre duzzadt. Szemtanúi lehettek, hogy a toborzott barcsi legények milyen bátrak, mert felderítésre és közelharcra egyformán nagy kedvvel vállalkoztak. Láthatták, ahogy a Bonyhádi Nemzetőrök a magyar had centrumában milyen pontosan lőnek és gyorsan töltik újra puskáikat. A császári oldalon álló gyalogság, köztük a szombathelyiek és kanizsaiak, pedig derekasan ellenállt, majd ellentámadásokat vezényelt. A fenséges huszárrohamok folyton ismételték egymást, a lovak pedig engedelmesen újra és újra vállalkoztak az összecsapásra.

Azonban a fonyódi és a dabasi ágyúk voltak, amik a nézőkre a legnagyobb hatást gyakorolták. A lövések utáni becsapódások annyira megremegtették a jelenlevők alatt a földet, hogy a csatatér maga is szinte maga is elijedt. Az ágyútűz utáni robbanás magasba repítette a földet, lángba borította a magyarok által emelt „fesztung” erődítést. A fekete füstimitáció pedig hitelesen mutatta be, hogy milyen, ha az egyik ágyú a másikra ásít, és azt eltalálja. A csatatéren helyet kapott, hogy akár egyházi személy is szerepet vállalt egykoron az események alakulásában. Legyen szó tábori miséről, vagy a népfelkelők lelkesítéséről, netalán az ellenséges vonalak mögötti ellenállás megszervezéséről, nélkülözhetetlennek bizonyult. A barcsi csatában a népfelkelők a mesztegnyői pap, Galambos Ferenc atya fortélyának és irányításának köszönhették, hogy elfogták az utánpótlást szállító szekeret. Az atya parancsára pedig a népfelkelők élén indulást vezényelt Pákozd irányába.

A hadtörténet szerint a csatát és ütközetet az nyeri meg, aki a csatateret a végén uralja. Örömmel kijelenthető, hogy ebben a csatában mindenki nyert: a nézők, akik egy új és látványos élménnyel gazdagodhattak; a hagyományőrzők, akik megújíthatták barátságaikat és építhettek egymás között újabb hidakat; a történelem, hogy a múlt e fejezete nem merült feledésbe. S a jövő, hogy a múlt történéseinek emléke, hogy forraszthat össze sokakat baráti, bajtársi egységbe.

Erőt, Tisztességet!

Bosnyák Dávid János
hö. huszár kornétás

Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Barcsi Huszárvágás
Címkék