XIII. Görgei Emléktúra
Megoszlanak a vélemények a 13-as számot illetően. Vannak, akik szerencsésnek, vannak, akik pedig szerencsétlen számnak tartják. Abban azonban egyetérthetünk, hogy annak ellenére, hogy nehézkesen indult útjára a XIII. Görgei Emléktúra, a végére nagy sikerrel zárult, így biztosan az egyik kedvencünkké vált.
A résztvevők közül többen nemes cselekedetként csütörtökön véradáson vettek részt a Magyar Vöröskereszt javára. Július 21-én, pénteken Talián Zoltán diakónus a szentsimoni római katolikus templomban igeliturgiát tartott a túrára indulóknak, melyen méltatta a mai kor hagyományőrzőit, hisz fontos küldetést hajtanak végre. Ezután rendhagyó módon, ezúttal menet közben kérte Isten áldását a lovas hagyományőrzőkre. Ez az áldás kísért minket végig, hiszen a 100%-os egész napos esőt jelző időjárásjelentés ellenére csupán a délutáni és esti órákban áztunk meg kicsit, egyébként csodálatos, szeles-napos időben barangolhattuk be az egykori Gömör és Borsod vármegyék bérceit.
Az idei túrán 75 lovas, valamint 30 gyalogos és logisztikában segédkező hagyományőrző indult útnak, hogy tisztelegjen az 1848/49-es szabadságharc elesett hősei előtt. Hangonyon keresztül délutánra Borsodszentgyörgyre érkezett a nem mindennapi látványt nyújtó lovascsapat. Az eső miatt a csatabemutató itt elmaradt, azonban verbuválás és néptánc szórakoztatta a közönséget, valamint táncház várta az érdeklődőket; a nótázókat pedig hegedűszó kísérte.
Szombat reggel ismét útjára indultak a lovasok, hogy a piros tábori sapkák és fehér ingek nemzeti színné olvadjanak össze a hegy-völgyek zöldjével. A kígyózó sorokat tán még az olykor megriasztott őzek is megirigyelték. Hétben felidéztük a 48/49-es szabadságharc egyik kései összecsapását, a csatabemutató ágyútól és puskaropogástól volt hangos. Majd élesben, mindenfajta gyakorlás nélkül közel 30 lovas mutatott be látványos karusszelt, ahol a fellépők igazán kitettek magukért. Hétben is néptáncbemutató, verbunk és táncház mozgatta meg a helyieket és a túrázókat, akik ilyenkor külső szemmel sosem tűnnek fáradtnak, mivel rendkívül sok fiatal vett részt idén is a rendezvényen. Most azonban két új rekordot is felállítottunk, hiszen a legfiatalabb lovas 10, míg a legidősebb kerek 80 esztendősen vitte végig a túrát!
A Görgei Emléktúrák idén is jó alkalmat biztosítottak a határon túli magyar kapcsolatok ápolására, így most is szép számmal érkeztek a Felvidékről barátaink. Legmesszebbről idén is egyenesen Svájcból jöttek lovasok, a Felvidék mellett Szekszárd és környéke, Pánd, Nyíregyháza, Kisvárda, Jászfényszaru, Budapest, Szár, Bugac és a Hortobágy régiója is képviseltette magát. Vasárnap hazaindult a csapat Hétből, és ahogyan kapitányunk, Varga Gábor fogalmazott: „eleinte mindenki még feszültebb, idegesebb, mindenkiben él a vizsgadrukk, de ahogy haladunk tovább a túrán, úgy tűnnek elő a mosolyok az arcokra”, zárószóként így folytatnám: talán még azóta is mosolygunk, hiszen ennyi kedves emléket, ennyi csodás táj pillanatát, ilyen erőpróba érzését, ennyi vidám percet, új barátságok kezdetének első mozzanatait nehéz másként szívünkben elraktározni, csak úgy, hogy mosolygunk! Mosolygunk és emlékezünk, míg el nem jő a 14.! Addig is ne rakjuk messze görgeis pólónk feliratát, hiszen minden nap szükség van rá: „Erőt, tisztességet!”
A XIII. Görgei Emléktúra támogatásáért köszönet Magyarország Kormányának, a Nemzeti Együttműködési Alapnak, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek, külön köszönet Ézsiás Vencel h.ő. alezredesnek, aki a logisztikát segítette, valamint Ózd Város Önkormányzatának. Köszönjük Borsodszentgyörgy, Hangony és Hét települések önkormányzatának, Talián Zoltán diakónusnak, a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület tagjainak, a logisztikának, valamint mindenkinek, aki bármilyen segítséggel, felajánlással hozzájárult az emléktúra sikerességéhez. Erőt, tisztességet!
