Trianon ’21

Elmúlt hát a centenárium, megemlékeztünk a 100. évfordulóról, értékeltünk és reménykedtünk, és újra eltelt egy év. És újra emlékezünk, igyekszünk feldolgozni a feldolgozhatatlant, miközben újabb és még újabb kihívások elé nézünk. Soha nem látott és nem gondolt veszélyek fenyegetik hazánkat, járvány, migráció, globalizmus, magyarellenesség az EU-ban, ne is soroljuk tovább. Hogy fogjuk a problémákat megoldani, miként tudunk eredményesen szembeszállni a kihívásokkal, mik az esélyeink?

Miközben ezeken tűnődtem, véletlenül látókörömbe került egy egészen más téma, a végtagok nélkül élők lehetőségei, példák az életerőre, az élni akarásra. Nem azokról van szó, akik eleve így születtek, hanem azokról, akik balesetben rokkantak meg, az ő túlélési lehetőségeikről. Ámulva olvastam tovább az emberi akarat végtelenségét, hogy miképp „álltak fel” láb nélkül, hogy éltek és dolgoztak tovább kéz nélkül, s miképp éltek-élnek, nevelnek gyereket, dolgoznak, festenek immár szájjal végtagok nélkül.

S arra jöttem rá, hogy ez nem is egészen más téma…Nemzetünk is hasonló helyzetbe került Trianonban százegy éve. Minket is megcsonkítottak, elvesztettük területeinket, folyóinkat, hegyeinket, bányáinkat, vasútvonalainkat, valósággal kivégeztek minket az akkori döntéshozók. S ami a legfájóbb, elvesztettük több millió honfitársunkat, akik az új államban másodrendű polgárrá váltak. Valóságos csoda, ahogy felállt a nemzet a két világháború között, amilyen áldozatokat hozott a revízió érdekében! Nem rajtunk múlt, hogy nem sikerült, nem rajtunk múlt, hogy a vesztes háború után egy mindennél sötétebb rendszert, a kommunizmust erőltették ránk, de ezt is túléltük! Nemcsak, hogy túléltük, de 56-ban kezdeményezői voltunk a bolsevik világhatalom összeomlásának.

Ám visszatérve az eredeti hasonlathoz, azt is olvastam, hogy a tragédiából felállni tudó rokkantak aránya ezrelékben is alig kimutatható. Legtöbbjük élete a továbbiakban a végtelenül kiszolgáltatott állapotba, szinte vegetálásba süllyed, sem lelkileg, sem fizikailag nem képesek megújulni, ehhez különleges képesség kell. Erős lélek, mindent legyőző akarat és hit! Akinek ez a birtokában van, azt soha nem lehet végleg legyőzni!
Így vagyunk mi, magyarok is. Túléltünk mindent, tatárt, törököt, osztrákot, kommunizmust, Trianont, és meg fogunk birkózni az újabb kihívásokkal is! De ehhez józan fejre, töretlen elszántságra, és jó vezetőkre van szükségünk, akkor bizakodva nézhetünk a jövőbe!

v.Győrffy-Villám András

Címkék