Trianon 100 – Görgei 10 – lóháton határtalanul
Gyásszal teli emlékezés, ám ugyanakkor örömteli hangulat jellemezte a Trianon 100 – Görgei 10 elnevezésű hagyományőrző emléktúrát. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség támogatásával, a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület szervezésében megrendezett négy napos lovastúrán idén még hangosabban szóltak az ágyúk, ropogtak a puskák, csörrentek a kardok, dübörögtek a patkók, nyerítettek a huszárlovak, s mégis némább volt a koszorú, s nagyobb a csend a határsávon a közösen elmondott Miatyánk után. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján 65 lovas járta a jénei, harmaci és susai határsávot közös gyásszal a szívekben határtalanul. És valóban. Egy pillanatra megállt az idő, és eltűnt a határ. A fehér-piros durva határkövekre pusztán a lovak lábai miatt kellett figyelnünk, ez alkalommal nem válaszfalként magasodtak ott fenn az erdő szélén, sőt: nem is voltak már magasak. Együtt sorakoztunk, együtt egészítettük ki az erdő zöldjét színekkel, ugyanazt a panorámát csodáltuk a magyar s a felvidéki oldalra tekintve, ugyanazt a töltött káposztát ettük, és ugyanúgy táncoltunk és énekeltünk a táncházban: mindannyian magyarok vagyunk, s ha ilyenkor összegyűlünk: nincs határ. A Görgei emléktúrák mindig jó alkalmat teremtenek a határon inneni és túli hagyományőrzőknek magyarságtudatuk megőrzésére és a közös csaták megvívására. Bizony, ilyenkor nemcsak a kozákok ellen vívnak utóvédharcot Görgei katonái; leküzdjük a határt, sőt megvívjuk harcunkat a hagyományőrzés zászlaja alatt a modern világnak az orosz seregtől is nagyobb létszámú érdektelenségkatonái ellen. A néptáncosok verbuválása eléri célját, egyre többen vagyunk, és mindig győzünk! Látva a lovának szénát cipelő 12 éves dámalovasokat, a csizmatörés ellenére is végsőkig kardozó újoncokat, és a legkisebbeket, amint (nem túl autentikusan, de) fülig ér a szájuk, ha lőhetnek az elektromos puskákkal ilyenkor megszakad valami világunk monotonságában, és legalább négy napra az ember megszűnik közönyösnek lenni. Az pedig csak hab a tortán, hogy még egy kozák atamánt is kivégzünk. Mi a Gömör, Borsod határán élők pedig még egy harcot vívunk évről évre: ilyenkor tudjuk megmutatni igazán, hogy ezen a vidéken is igenis van igény a hagyományőrzésre, mind a résztvevők mind pedig a tapsoló közönség oldaláról tekintve. Még szerencse, hogy abban az ütközetben – amelyben az ózdiakat próbálják legyőzni a vendéglovasok „kofola”ivásban – már csak kevesen vesznek részt, így nem kell kedves Szózatunkból idézni a rendezvény végén: „s elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”, hiszen azok „tanulsággal” de kitartással zárják a vendégszerető túrát.
A Trianon 100 emléktúra a X. Jubileumi Görgei emléktúrát egészítette ki, így idén lehetőség volt kicsit visszatekinteni a kezdetekre, hogy honnan is indult az első kezdeményezés. Kisvideókon emlékeztünk meg évenként az eseményekről, melyeken a törzsgörgeisek jól megfigyelhették az arcokon a ráncok számának növekedését, ugyanakkor a huszárhajszálak számának csökkenését; hogyan váltak kész férfivá vagy hölggyé az egykori kisdiákok, vagy, hogy egy egész csapat kadétutánpótlás született időközben. Sajnos olyanok is akadnak, akik már csak lélekben vettek részt a jubileumi emlékezésen. Közben tiszteletbeli gömöri huszárrá avattunk néhány régi bajtársat a földrajzi távolság ellenére, és a túra szülinapi tortájából mindenki kedvére lakmározhatott, persze csak ha volt bátorsága lenyelni valamelyik társát szőröstől bőröstől Krasznahorka várának képzeletbeli köveivel együtt.
Végül summázva: 65 lovas indult Ózdról Isten áldásával, melyhez a határon túl harmadik nap még 8-an csatlakoztak, 58 gyalogos/néptáncos. A Szabad Szombat Táncegyüttes, a Dobroda zenekar, három kiváló előadó Dr. Hermann Róbert, Dr. Hecker Walter és Rombauer Tamás személyében. Két db 25-25 férőhelyes mobil lóistálló, két ágyú, önkéntesek sokasága, és közel egymillió kattintás a fényképezőgépekkel és telefonokkal, amelyek digitális lenyomatával egy egész hétre elfoglaltuk a közösségi oldalakat! Szitáló eső és tűző nap váltakozása, legalább annyiszor, mint amennyiszer a Hétvölgy városának dombjai, hegyei és völgyei követik egymást. Hagyományőrző csoportok az ország minden részéről és a határon túlról: Nyíregyháza, Kisvárda, Pánd, Hort, Szár, Hernádkak, Fülek, Budapest, Szekszárd, Tiszaújváros, Mátranovák, Szarvas, Sáta, Ózd, Borsodnádasd, Rakottyás, Feled, Serke, Mártonfala, Fülek és egyenesen Svájcból érkező visszatérő túrázóink. Három nap alatt 105 km, persze aki már Ózdra is lóháton érkezett, annak 170 km-t vagy annál is többet mutat a túragps.
Köszönjük a szövetség támogatását, a lóállás biztosítását, elnök úr személyes jelenléte mellett külön köszönet Ézsiás alelnök úrnak a logisztikai és szakmai kommentátor-feladatok lebonyolításáért. Ezen kívül hálával tartozunk Ózd városnak, Hangony és Borsodszentgyörgy településeknek, Magyarország kormányának, a Szentsimonért Egyesületnek, Nagy Oszkár családjának és barátaiknak, és minden résztvevőnek az összetartozás erősítéséért. Bízunk benne, hogy az ide látogató bajtársaknak is örök emlék marad a rendezvény, mint ahogyan a gömöri hegyek és a felvidéki rétek sem felejtik el, hogy 2020 nyarán sok kis piros-fehér-zöld, kék egyenruha, fehér esőkabát, és pej, fakó, deres, fekete, sárga paripa távoli foltocskája színesítette zöld „ruhájukat”….
BKÉ
Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület
