Tisztelet Limanowa hőseinek!

A limanowai csata emléknapján, immár hagyományosan, összegyűltünk Sopronban, emlékezve a 104 évvel ezelőtt történtekre.

15 katonai hagyományőrző egyesület és a Soproni Járás Területvédelmi Szakaszának képviseletében, összesen közel száz egyenruhás kötötte össze a múltat a jelennel. Az emlékmisén és a megemlékezésen többek között, részt vettek a Muhr család tagjai, Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának-, a Magyar Honvédség- és a Sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Baráti Kör képviselői is.

Mindannyian jól ismerjük az eseményeket, amelyekről minden évben ilyenkor, decemberben, a karácsonyi készülődés közepette egy pillanatra megállva, megemlékezünk. Idén ugyanakkor megemlékeztünk egy másik eseményről is, amelynek kerek évfordulóját ünnepelhetjük. Néhány napja, december 05-én volt 150 éve, hogy az 1868-as véderőtörvények I. Ferenc József, akkor már nem csak császár, de magyar apostoli király általi szentesítésével, létrejött a Magyar Királyi Honvédség, illetve a dualista monarchia haderejének azon szerkezete, amely 1918-ig fennállt. Hogy ennek a ténynek a jelentőségét értékelni tudjuk, abba kell belegondolnunk, hogy a középkori magyar állam megsemmisülése, vagyis a 16. század közepe óta nem létezett állandó, békeidőben is fennálló, önálló magyar haderő. Bár sok magyar katona megfordult hazánk és Európa harcterein, ők mindig vagy egy nagyobb, nemzetközi haderő alárendeltségében tették ezt, vagy rövid életű szabadságharcok bukásra ítélt hőseiként. 1849 után pedig még majdnem 20 évet kellett várni, amíg végre békeidőben, immár uralkodói hozzájárulással, létrejöhetett az önálló magyar honvédség.

Gyümölcseiről ismerszik meg a fa… Hogy megtudjuk, milyen volt ez a haderő, nézzük meg, milyen katonákat nevelt ki! Álljon itt példaként Muhr Othmár huszárezredes életútja. Sok kortársához hasonlóan, ő is élethivatásnak tekintette az uralkodó és a haza katonai szolgálatát. Pályája nagy részében – a soproni császári és királyi 9. huszárezred kötelékébe beosztva – főleg Sopronban katonáskodott.

Amikor a „Nagy Háború” kitört, Muhr Othmár az ezred tartalékszázadának volt a parancsnoka. Csak azután nevezték ki a huszárezred élére, mikor ezredparancsnoka harcképtelenné vált. Kinevezését követően, néhány nap elmúltával, már a sorsdöntő összecsapás várt reá Limanowánál. A meglepetésszerű ellenséges támadás alatt nagyon gyorsan kellett okszerű és szakszerű döntését meghoznia…

Kifogástalan, bátor, esküjéhez méltó döntést hozott! Akkor is ezt kell mondanunk, és talán éppen azért kell mindezeket mondanunk, mert az akkori döntés hősi halálához vezetett. Emberi, katonai példaadása magával ragadta a vezetése alatt állókat. Az elszánt hit és akarat diadalt aratott a túlerővel szemben, annak ellenére is, hogy a közelharc megvívásához hiányos fegyverzettel kényszerültek a harcra.

Limanowa hőseinek áldozatvállalása arra a szellemiségre világít rá több mint 100 esztendő eltelte után is, aminek példaként kell lobognia a mai magyar hadsereg katonáinak- és minden magyar katonai hagyományőrző lelkében, jellemében és egész személyiségében is!

Sopron, 2018.12.09.

PRO PATRIA REGE ET LEGE