„A szívem tele van gyásszal de annál több hálával...”

Ezekkel a soraimmal emlékezem szeretve tisztelt Győző bátyámra. 
Elhangzott Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a nemzet művésze grafikai kiállításának megnyitóján Lovason, 2023. április 29-én.

Székely Tibor
Martin György-díjas hő. huszár ezredes.
a MHKHSZ elnöke

Somogyi Győző kiállítása elé

Aki látta már rajzolni elmerülve, mondjuk egy értekezleten, közgyűlésen, láthatta, hogy milyen elképesztően el tud tűnni a való világból és a keze ügyébe kerülő – akár csak egy papírfecnin is – apró vonalakat egymás alá biggyesztgetve egyszerre csak előtűnik egy-egy arc, figura, aki isten bizony emlékeztet, sőt, nemhogy emlékeztet, de szinte hasonlatos az eredetivel. Kicsit karikírozva, néha nem is direkt, de mégis fantasztikus humorral átszőtt szeretettel ábrázol apróbb-nagyobb emberi hibákat, szépségeket és csúfságokat egyaránt.

Micsoda aprólékos, tudatos építkezése az ő rendkívüli szellemének, szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy apró pontból indulva fantasztikus pontos kompozíció alakul, mintha ő már előre odavetítette volna magának a papírra a másnak láthatatlan kész képet. Csak kihúzza, láthatóvá teszi a tétován szanaszét várakozó pontokat összekötve a végleges képet.

Tudjátok, biztosan vagy aki nem tudná annak most elárulom, hogy Ő a katonai hagyományőrző bajtársaimnak így nekem is a nagy bibliaírónk és másoló papunk. Egy az időutazásra képes sci-fi-figura, aki visszalendül, időszakasztó paripáján visszalovagol a különböző korok színes és fekete-fehér porondjaira, ahol a holt lelkek élővé, az élettelen tárgyak felismerhető, a ma embere számára is hiteles alakot öltenek, mintha kicsikét torzítva, a szinematográfia által rögzített képek pillanat-kockái lennének. Mert Bizony bámennyire is fura, hirtelen ránézvést a figurái kicsit torzak, kicsit aránytalanok, testükhöz képest esetleg nagy a fejük, de arcuk kifejező, a lovak kicsik, de rendkívül pontos az anatómiájuk.

Mégis minden olyan természetes és korhű! Az embernek sok esetben az az érzése, hogy megmozdulnak alakjai…szekerei, ágyúkat húzó, a hámba belefeszülő lovak… A sok esetben szinte a semmiben lebegő kompozíció még inkább misztikussá, a végtelen időben örökkévalónak ábrázolja a történetiségében és rajzosságában is megkapó témát. A házak, a figurák, a tárgyak valami isteni térbe kerülnek és így üzenik a régmúltból nemes méltósággal számunkra, hogy nemzetünk kultúrája a legapróbb részleteiben is magasrendű és igényes emberi produktum. 
Mintegy a magyarságunk megmaradásának záloga!

S hogy ne csak a múlt, de a jelen is -amely persze egy pillanat alatt a múlttá nemesül- megőriztessék fantasztikus elkötelezettséggel és a grafomán emberre jellemző részletgazdagsággal örökítette meg az őt szeretettel és tisztelettel körülvevő hagyományőrző bajtársak életét, mindennapjait is a Futár újságban.  8 esztendőn át írta, rajzolta csodálatos történetekkel, mélységes emberség és szeretet áthatotta mosolyfakasztó karikatúrákkal és életképekkel tele tűzdelve a kézzel írott krónikát, rólunk az esendő hagyományőrző katonákról. Mindent tud rólunk, és valahogyan -mintha legalábbis többszáz éves volna- hihetetlen bölcsességgel és persze megbocsátással tárja fel hibáinkat és büszkén erényeinket.

A 8 év alatt olyan elképesztő termékenyen készítette rendületlen szorgalommal a jelentéseit közös dolgainknak, eseményeinknek, hogy ezt az információ mennyiséget még a mai információs robbanásban, az elektronikus média idején is versenyképesnek és páratlanul értékesnek tartjuk. Egy velünk élő, velünk együtt lélegző ember nem mindennapi krónikása volt majd egy évtizedig életünknek. Mindent kézzel!  Aprólékosan, pontosan és sajátos kalligráfiával és a rá jellemző szarkasztikus humorral átszőtt rajzaival. Állítom, hogy az egész világon egyedülálló érték keletkezett az Ő keze által ebben a sajátos műfajban is.

Somogyi Győző egész munkásságát áthatja a szakralitás, a történelmi múlt mélységes ismerete, a valaha élt magyar emberek szellemi és tárgyi kultúrájának, mindennapi küzdelmeinek és a nemzetért harcoló katonahősök életének és tetteinek megörökítésének vágya. Számára ugyan vannak kiemelkedően fontos személyiségek - lásd „Magyar Hősök Arcképcsarnoka” -, de az ő lelkében minden egyszerű közkatona, az egyszeri magyar parasztfiú is hős! Ennek megfelelően ugyanolyan odaadással örökíti meg a fekete-fehér, akár színezett grafikáin -mintegy tisztelegve előttük-, akárcsak a királyokat.

Misztikus kapcsolatban van a múlttal és de elkötelezett, mondhatni harcos értékvédője a jelennek. Kulturális misszionárius szűkebb és tágabb környezetének szellemi és tárgyi tisztántartásáért is harcba szálló, gyakorló vitéz. Nem véletlenül hagyományőrző huszár! Elég, ha csak a szűkebb pátriája épített örökségéért, valamint őshonos háziállataival körülvéve a természetvédelemért tett erőfeszítéseit említem.

Szelíd, de határozott erő, amellyel tiszteletet parancsol és közben közösséget épít, vezet és utat mutat! Párját ritkító termékenysége, valamint kristály tiszta gondolatai a világról egyértelműen bizonyítják, hogy ténylegesen létezik az Isteni elhívás, a tehetséget Isten dicsőségére és emberi közösségünk javára kiaknázó teremtő erő.

Győző bátyám grafikái előtt hosszan el lehet és kell is időzni… Szinte minden munkáján felfedezhető valamely szakrális vagy nemzeti jelkép, valamely utalás, amit csak az apró részletek alapos tanulmányozásával veszünk észre, vagy éppen azonnal, szembetűnően meghatározzák a kompozícióit.
Amint az embert, úgy a tájat is mélységes szeretettel ábrázolja, roppant részletességgel, hiteles aprólékossággal. A régi térképészeti rajzolók szokásait felelevenítve, mégis csakis rá jellemző „2 és féldimenziós” (sic.) képeivel kápráztatja el nézőit. Lásd például Budavárának térképét…   

Visszatérve a katona ábrázolásokra egy szóra…Mivel, hogy magam is katonai hagyományőrző volnék.Somogyi Győző munkáin olyan részletességgel fedezhetjük fel a korabeli viseletek, fegyverek, lószerszámok és egyéb kiegészítők arzenálját, hogy bizton állíthatom, hogy hitelesebb ábrázolásokat talán csak egy-egy korabeli festményen, fotográfiák híján egy-egy kortársi rajzon, grafikán találhatunk. Az arcokat jobban megfigyelve egy-egy ma élő bajtársunk fizimiskája tekint ránk, mintegy fura időutazóé. Szoktam volt mondani, egy-egy bajtársunkról, hogy markáns vonásaik és az egyenruha által is az időtlenséget sugározva, mintha a korabeli hőseink reinkarnációi lennének, úgy jelennek meg közösségünkben és persze Győző képein is…

Talán nem haragszanak a személyes hangért, de a közel harminc esztendős ismeretség, számomra ajándék. Az ő rendíthetetlen hite, bölcsessége, türelmes és a szent emberekre jellemző átszellemültsége nem egyszer arra késztetett, hogy lelki atyámként forduljak hozzá, ha egyszer-egyszer megromlott egészségem, vagy magánéleti problémáim, hivatásom kínjainak túlélése volt a cél, a gyógyulás, a megnyugvás reményében. Tudása, embersége, nyugalmat és biztonságot sugárzó lénye szeretetre és elismerésre méltóvá teszi. Szellemiségét és egész elhívatott alkotói létezését Isteni ajándékként kapjuk. Hála érte az Úrnak. Hála érte Neki, magának. 

Kedves Győző bátyám! Köszönöm a barátságodat, és további hosszú, termékeny boldog életet kívánok Neked. Önöknek pedig kedves vendégeink kellemes szórakozást, figyelmes belemerülést kívánok kedves művészünk érdekes világába. Isten áldja Önöket, köszönöm, hogy meghallgattak.