Elment Kapos

Életének huszonötödik évében, több mint húsz évi szolgálat után elment Kapos. Nehéz eldönteni, hogy hű társ, barát vagy bajtárs volt-e ő. Talán egy barátom megfogalmazása illik rá leginkább: legenda volt, valóságos „ló-legenda”. És valóban, legendás az életút is, ami minket összeköt.

Húsz év nem kevés idő az ember életében sem, ennyit töltöttünk együtt. Számtalan rendezvényen, sok-sok emléktúrán vettünk részt, és ki tudná megmondani, hány ezer kilométert tettünk meg közösen. Az én életemben sok minden történt ez alatt a húsz év alatt, jó is, rossz is. Voltak nehéz napok, voltak boldog pillanatok, minden és mindenki változott körülöttem. Egyetlen biztos pont volt, Kapos. Ő mindig és mindenhol mellettem állt. Volt úgy, hogy örömömben nyargaltunk egyet a határban, és volt olyan is, hogy bánatosan sétáltunk kettesben a természet nyugtató ölelésében. Most, mikor számadást teszek az elmúlt időkről, nem feledkezhetem meg arról sem, hogy Kapos közel százhúsz utóddal szaporította a magyar lóállományt. Csodálatos utódai vannak. Szólássá vált, amikor egy szép csikót láttunk, hogy „ez biztos Kapos-csikó”.

Közös utunkat szeretném majd részletesen is lejegyezni. Ezúttal még csak annyit, hogy március 14-én reggel nyolc órakor ment el, és délután három órakor helyeztük testét örök nyugalomra, mellé téve nyergét és egy vödör zabot. Lelke az örök vadászmezőkön várja gazdáját. Úgy ment el, ahogyan élt: kiszámíthatóan, méltósággal.

Emléke örökké közöttünk él.

Elment Kapos
Címkék