2018. március 15.

Ismét eljött a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe: március 15. Az elmúlt 170 évben eleinte csak titokban lehetett emlékezni, majd a kiegyezés után minden évben nagyszabású ünnepségeken idézték fel a dicsőséges napokat, hónapokat. A történelem változásaival mindig más és más fontossági sorrendben történt a múlt felidézése, mindig az aktuális társadalmi, politikai helyzetnek megfelelően. Ez így is helyes, hiszen hős elődeink nemcsak az akkori kérdések megoldását tartották szem előtt, hanem a jövő nemzedékeinek is szabadságot, függetlenséget és társadalmi haladást kívántak, anélkül, hogy előre tudták volna, mikor, milyen kihívással néz majd szembe a nemzet…

Az én generációmnak Kádár rendőrpribékjei verték a fejébe az évfordulókon, hogy meddig terjed az un. népi demokrácia „demokratikus” tűrőképessége. Többen vagyunk hagyományőrzők, akik élőben ismerhették meg a rendőrségi vallatószobákat, volt aki hónapokat töltött vizsgálati fogságban az 1971-72-es nagyszabású diáktüntetéseket követően. Legidősebb bajtársunk, v.Tóth Károly Radetzky huszár korábban politikai fogolyként csaknem 11 évet töltött börtönben, ez olyan áldozat, amit még elképzelni is nehéz! Van tehát nekünk is múltunk, közelmúltunk ahhoz, hogy feltehessük a kérdést mi 1848-49-nek a mai üzenete, mit jelentenek ma az örök fogalmak: szabadság, függetlenség, társadalmi haladás?

Nos, a jelen megadja erre a választ, s egyben rámutat 48 elévülhetetlenségére is, hiszen az akkori követelések egy része ma is aktuális! Ma is van kihívás, nem is kevés. Nincs megnyugtató megoldása a határon túli magyarok kollektív jogai teljes körű érvényesítésének. Akkor a követelés így hangzott : Unió Erdéllyel. Ma így hangzik: területi autonómia. De említhetjük Kárpátalja, a Felvidék és a Vajdaság magyarjainak napi problémáit is.

Függetlenségünket, kultúránkat, hagyományainkat is veszély fenyegeti. A migráció, és annak nemzetközi képviselői, hazai bérencei homályos céljaik érdekében kockáztatnák ezer éves közösségeket, amit nagyon komolyan kell vennünk! A katonai hagyományőrzés egyik legfontosabb elvi alapja a Haza védelme, ezért a magunk eszközeivel nekünk is kik kell vennünk a részünket az önvédelmi harcból. Tisztelet és elismerés azon bajtársainknak, akik szolgálatot vállaltak a határ védelmében, és azoknak is, akik színvonalas bemutatókkal, megemlékezésekkel tartják ébren a hazafias érzéseket a társadalomban.

A 170 éves évforduló egyúttal a Honvédség megszületésének jubileuma is. Hős elődeink rövid idő alatt korszerű, ütőképes hadsereget hoztak létre, amely rendre legyőzte az osztrákokat, akik a kor egyik legerősebb hadseregét vetették be ellenünk. Legyen példa ez a mai kornak, hogy a legnehezebb helyzetben is lehet hatékonyan fellépni a veszéllyel szemben. S legyen ez példa a mai katonai hagyományőrzőknek, hogy összefogással mindent el tudunk érni! Lehetnek ellentétek, lehetnek szenvedélyes vélemények, de nem lehetünk egymás ellenségei! Éljen a Haza!

Tapolca, 2018.03.10.

v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok,
a MHKHSz örökös tiszteletbeli elnöke