110 éve történt
Az Első Világháború még az elején járt. A felvirágozott vonatok katonazenei kísérettel indultak a frontra, „éljen a háború” harsogta lelkesen a tömeg az utcákon. Még senki sem sejtette, hogy egy új világ jön, a technika világa, ahol egyre inkább a sorozatlövő fegyverek veszik át a hangsúlyt az addig ismert hadi eszközöktől. Az egyenruhák szépek, díszesek voltak, csillogtak a gombok, paszományok, a huszárok kivont karddal, egyenes derékkal, büszkén ültek gyönyörű lovaikon, éppúgy, mint őseik ezer éve mindig.
Azután történt valami. Egy dátum, 1914.augusztus 17., egy földrajzi név, egy galiciai körzet kettős neve hangzott el mind gyakrabban, és ez elindított valamit: Satanow-Gorodok, amely azóta fogalommá vált. A huszárrohamok leáldozó korának fogalmává, sok száz huszár hősi temetőjévé, a bátorság, helytállás és iszonyú véráldozat fogalmává.
A részleteket feltárta a kutatás, a halálroham elesett hősei neveit ismerjük, a következményeket is. Egy gondatlan felderítés, egy szakszerűtlen vezetői döntés, amelynek során egy korábban orosz lőtérnek használt, tökéletesen átlátható és belőtt terület, ahol a császár és király születésnapja tiszteletére egy bravúros lovas rohamot rendelt el, egy felelőtlen tábornok. Nyílt terepen, frontális rohammal támadták meg az orosz állásokat, ahol pusztító géppuskatűz fogadta a rohamozó huszárokat, a 7. huszár ezred katonáit néhány perc leforgása alatt halomra lőtték.
Egy szemtanú, a cári hadsereg főhadnagya, gr.Keller így emlékszik vissza az eseményre: „Ilyen hősiességet, és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még a legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak. A gépfegyvereket irányító tisztek közül többen sírva fakadtak… A sebesültek sem adták meg magukat, utolsó töltényig tüzeltek.”
Egy örökre letűnt világ, talán örökre letűnt mentalitása, viselkedése, morálja jelent itt meg, a parancsteljesítés, a bátorság, a kitartás és az önfeláldozás mindnek felett való kötelezettsége. A Haza iránti hűség. Így volt ez, hiába tudjuk egy évszázad távolából, hogy a világháború nem a magyarság érdekei mentén tört ki, s a végkifejlet maga a pokol lett. Ám azok a huszárok, abban a helyzetben csak egyet tudtak, minden áron teljesíteni katonai kötelességüket. És ez emeli őket mindenekfelett hősökké, követendő példává!
És ha már példáról beszélünk, szólni kell az utódokról, a katonai hagyományőrzőkről is. A Pápai Huszár Egyesület több mint három évtizede ápolja a hősök emlékét, felidézi az egykori 7. huszárezred minden napjait, kiképzését, gyakorlatait, meneteit, és koszorúzási ünnepségek keretében adja meg a tiszteletet az ősöknek. Ezzel ébren tartja a huszár szellemet, a bátorságot, a bajtársiasságot, hazaszeretetet, a lovak szeretetét, és komoly szerepet játszik az ifjúság nevelésében és a társadalom tudatformálásában!
Amikor ismét fejet hajtunk az Első Világháború hősei előtt, kifejezzük tiszteletünket és elismerésünket a hagyományőrzőknek, a Pápai Huszár Egyesületnek! Megtiszteltetésnek tartom, hogy a kezdetektől részt vehettem a huszártáborokban, Döbröntén, Attyapusztán, Pápán, és lovas képzéseket tarthattam bajtársaimnak. Megéltem velük több olyan huszár rohamot, amelynek érzését, élményét nem lehet kifejezni. Azt a szédítő vágtát, a paták dobogását, a bajtársak közelségét és hitet abban, hogy akár győzünk, akár elbukunk, de egy gyönyörű élmény részesei lehetünk. Ami nekünk történelmi játék, az elődeinknek véres valóság volt.
Hajtsunk hát fejet a 7.huszárezred valamennyi katonája előtt, és tartsuk ébren a huszár szellemet!
2024. augusztus 11.
v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok
a MHKHSZ örökös tiszteletbeli elnöke
