Utolsó Huszárok Emléktúra, 2024

Idén 10. alkalommal rendezte meg a Csákvári Lovasbarátok Köre Egyesület a Kotló hegyi megemlékezést, amelyben az 1945 januárjában lezajlott csatára emlékeztünk. Ez volt a magyar huszárság – az I. Lovas Hadtest és a Méneskari Huszárok – utolsó nagyszabású hadi vállalkozása. A rendezvényen már kezdetektől reszt vett a „VÉRTES” Egyesület, idén pedig másodszorra szerveztük meg kapcsolódó rendezvényként, az Utolsó Huszárok Emléktúrát.

Eleinte úgy tűnt, hogy idén jelentős csapattal megyünk, de ahogy közeledett az időpont, úgy olvadt a létszám is. Végtére ez is része a hagyományőrzésnek, hiszen régen is hasonló lehetett a seregek gyülekezése, kevés hadvezér indulhatott hadba a tervezett létszámmal. Csütörtök reggel indult Mányról és Óbarokról ez első három lovas és érkezett Szárra. A többiek lószállítóval érkeztek be a nulladik nap estéjére.

Péntek délelőtt Száron tartottunk huszárbemutatót a helyi érdeklődőknek.  mivel nem csak Szárról, de szomszéd helységekből is érkeztek iskolások és óvodások, így több százan látták a rögtönzött lovas, harci és vívó bemutatónkat. Ezután egy kb. 20 km-es kört tettünk a falu körüli tájakon. A szári Kálvária-domb volt a következő állomás, majd Bodméron, a patak parton piknikezve ebédeltünk. A Boglári legelőn lovas alaki gyakorlással vágtunk át, végül emlékszalaggal tisztelegtünk az emlékmű előtt, ami Kis Nagy Sándor honvéd hősi halálának helyszínén lett nemrégiben felállítva, Szálláskút pusztán. A lovak ellátása után a vacsorát a művelődési házban fogyasztottuk, a szári önkormányzat és Német Norbert polgármester úr jóvoltából.

Szombat reggel ismét helyben kezdtünk, a polgármesteri hivatalban felállított I. és II. világháborús hősi emléktábla előtti tisztelgéssel. Ezután kellemes tavaszi napsütésben, de jellegzetesen szári, viharos erejű szélben vettük az irányt Csákvár felé. Így közvetlenül a Vértes tövénél a szélárnyékos erdőkben haladtunk a Kotló-hegyig, Mészáros Tamás pincéjéig.

Itt a szokásos meleg vendégszeretet fogadott minket, pogácsával, teával, forralt borral. A megemlékezés után Magosi István kiosztotta a megemlékezés résztvevőinek a szokásos emlékszalagokat, amelyen idén Zsigmond Pál tartalékos huszár főhadnagy neve szerepelt, illetve a 10 éves jubileum emlékére kitűző emlékérmeket is.

Ezután ismét lóra kaptunk és a Fehérvári Huszárok I. világháborús és a Csákvári Lovasbarátok II. világháborús huszárjaival, valamint civil lovasokkal kiegészülve levonultunk a Csákvári Huszár Emlékműhöz, ahol koszorúzás zárta a hivatalos programot.

Innen még a huszárok levonultak Magosi Istvánhoz egy kávéra. Mivel ez némi pálinkával és zsíroskenyérrel megtoldódott, és egymás után kerültek elő a jobbnál jobb üveg borok is, végül a fűtött szíjgyártó műhelybe húzódtunk. Itt pedig - leginkább Jampi bátyánk előadásában - lovas kultúrtörténeti és életvezetési továbbképzésen vehettünk részt.

Lóra ülve pedig ízelítőt adtunk Csákvár lakosságának a huszárnóták szépségéből, a városkát elhagyva pedig holdfényes vágtákkal jutottunk vissza Szárra.

Ezúton is köszönjük az anyagi és morális támogatást a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek. Köszönjük Szár község önkormányzatának, és Német Norbert polgármester úrnak az ételt, italt és együttműködést. Köszönjük Gólya Jánosnak a Méhes Mézes szörpöket. Köszönjük Magosi Istvánnak és a Csákvári Lovasbarátok Egyesületének a szombati programot és vendéglátást. Végül köszönjük a részvételt a Rády József Huszár Bandériumnak, a Bakonyi Poroszkálóktól Szabó Lacának, és a „Vértes" Egyesület lovas és gyalogos tagjainak.

Tóth Tihamér hu. őrm.