Utolsó Huszárok Emléktúra

1945 januárjában zajlott az utolsó csata, amiben huszárok vettek részt. Vagyis itt vétették harcba a méneskari huszárokat. A rettentő hidegben, gyengén felszerelve, az elsöprő túlerővel szemben, emberfeletti bátorsággal vették fel a harcot. Az ellenséget két hónapig feltartották, óriási veszteséget okozva nekik, de maguk is majdnem az utolsó emberig odavesztek.

A Csákvári Lovasbarátok Köre, Magosi István vezetésével, immár 8 éve tart ez alkalomból megemlékezést, amire a „VÉRTES” Egyesület egy-két huszárja is minden alkalommal átlovagolt.

Mivel évek óta járunk hagyományőrző barátaink által szervezett lovastúrákra, felmerült a gondolat, hogy magam is szervezzek egy hasonló, lehetőleg történelmi túrát, ahol lakóhelyem, a Vértes hegység szépségeit megmutathatom. Azonban amíg jó idő van, addig tele a naptár rendezvényekkel, ezért arra gondoltam kössük össze ezt a Kotló-hegyi csata megemlékezésével. Így láttam neki a szervezésnek, de egyből kiderült, hogy egy téli lovas túrát nem is olyan egyszerű összehozni, hisz nem mindenkit győz meg, milyen romantikus tábortűz mellett, hálózsákban éjszakázni januárban.Így aztán elsőre egynaposra csökkentettem az eredeti elképzelést, meghagyva a lehetőséget, a jövőbeni bővítésnek, mind napok számát, mind távot tekintve.

Végül is Ózdról és Tolnáról érkeztek huszárok. A Magyar Huszár és katonai Hagyományőrző Szövetség pedig anyagi támogatásával járult hozzá az utazásokhoz és az étkezéshez, amit ezúton is nagyon köszönünk. Az így létrejött túra, az Utolsó Huszárok Emléktúra nevet kapta.

Egyik huszárunk pénteken Mányról érkezett lóháton, a többiek autóval, Szárra, egyesületünk székhelyére. Este egyesületek közti egyeztető tárgyalást folytattunk, melynek fő témája az idei együttműködések voltak.
Szombat reggel 10 órakor indultunk első állomásunk felé, amely a szári önkormányzat volt, ahol Német Norbert polgármester, és az érdeklődő, huszárokra kíváncsi száriak vártak. Itt helyben is készült egy kis kiállítás a falu világháborús katonáiról, és az ő emléktáblájukat is megkoszorúztuk, így róva le kegyeletünket a szári hősök előtt.

Ezután a polgármester úr emlékszalagot tűzött a lovasokra, melyen Komjáth Attila huszár százados neve szerepelt. Ugyanis minden évben egy egykori katona nevével fémjelzett a Kotló-hegyi megemlékezés és emléktúra. Egy koszorút is magunkkal vittünk innen a csákvári emlékműhöz.

Ezt követően hét huszár és egy lovas hölgy útnak indult Csákvár felé. A Vértes hegység déli szegélyt követve, változatos terepen jutottunk a megemlékezés második helyszínére, Mészáros Tamás picéjéhez, mely az egykori csata színhelyén áll. Sütemény, tea, forralt bor, zsíroskenyér várta itt a 30-40, minden irányból érkező lovast, és sok-sok gyalogos megemlékezőt.
Magosi István köszöntötte az érkezőket, zenélt a Kákics együttes, és Szebinyi István hadszíntér kutató mesélt az egykori harcokról.

Ezután ismét lóra ültünk, és az egész társaság együtt vonult Csákvárra, a Huszár emlékműhöz. A résztvevők díszőrsége mellett, a Himnusz után, Cseri Dávid honvéd huszár százados, a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság vezetője mondott ünnepi beszédet. Ezután a koszorúzás következet, majd a Szózat közös eléneklése.

Az est végén a messziről jött lovasokat a csákvári szervezők vendégül látták a közeli étterembe. A jó vacsora és néhány pohár bor után pedig újra nyeregbe pattantunk.

Ugyan a felhők miatt holdfény nem nagyon volt, minden különösebb esemény nélkül kocogtunk vissza Szárra. A derengő enyhe fényben ügető huszárok pont úgy néztek ki, mint akár több száz évvel ezelőtt, egy éjszakai felderítésen.

Hogy a másnap se legyen unalmas, reggelre két arab csikó úgy gondolta, hogy még nem szaladtak eleget. Igy miután a villanypásztor okozta akadályt leküzdötték, elnéztek a néhány faluval arrébb levő Felsőgallára. Ott egy helyi lovas hölgynél leltük meg őket, akinek ezúton is köszönjük a segítséget. Addig is a vidám társaság alaposan megszemlélte, terepjáróval, lóval és gyalog Szár környékét és természeti szépségeit. Néhányan ekkor is találkoztak az említett Vértesi csata néhány áldozatának sírjával. Ez is azok közé tartozott, amelyeket Szebinyi István vezetésével újítottak fel a közelmúltban, szerte a Vértesben levő többi honvéd-sírral együtt.
Miután minden jól végződött, ki-ki hazaindult távoli otthona felé.

Még egyszer hálás köszönet azoknak, akik közreműködtek, hogy ez a rendezvény és túra létrejöhessen:

• Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség
• Csákvári Lovasbarátok Köre
• Szár Község önkormányzata
• Csákvári önkormányzat
• Mészáros Tamás
• Szebinyi istván
• Rády József Huszár Bandérium
• Gömöri Lovas és Kulturális Hagyományőrző Egyesület

Fotók: Némedi István, Tóthné Szirmai Nelli, Egerszegi György, Szári önkormányzat

Jövőre ugyanitt várok mindenkit szeretettel:

Tóth Tihamér
hu.őrm.