Trianon ’22
A francia barokk fénykorában kapta a megbízást három neves építész, Jules Hardoin-Mansart, André Le Notre, és Louis Le Van, hogy újabb palotával bővítsék a királyi udvar kényelmét és emeljék tekintélyét. Ebből még magyar ember nemigen tudja, hogy ez miért jelentős számunkra, de ha azt mondjuk: Trianon palota, akkor minden világos. Világos, de csak az azonosítás, mert amúgy nekünk, magyaroknak történelmünk legsötétebb fogalma, gyűlölt esemény, soha nem gyógyuló seb! A tényeket mindenki ismeri, kívülről tudja, nézzük inkább a mai ember számára mit jelent? Van-e az emlékezésnek a történelmi tragédián kívül aktualitása, s ha igen, mi lenne az?
A válasz benne van a kérdésben. Ahogy a nemzetközi helyzet alakul, ahogy változnak az események, következményeiben úgy nyer új és még újabb értelmet Trianon. Romániában hosszú évekre zárnak börtönbe koholt vádak alapján magyar fiatalokat. Sportrendezvényen jelennek meg magyar gyalázó molinók. Az orvos a kórházban durván rászól a vajúdó anyára, hogy beszéljen románul! Horvátországi politikusok érzékenykednek, ha a valamikori tengerünkről esik szó. A Felvidéken is meg kell küzdeni az anyanyelv használatáért, az ügyészség még a „Turul” szót is tiltja. (elutasították egy magyar motoros klub névhasználatát, de milyen a leleményesség, másodszorra „Kerecsen motorosokra” adták be, amely már szalonképesnek bizonyult…)
De itt van a legújabb veszély, az orosz – ukrán háború. Az elcsatolt Kárpátalja magyar fiait is a frontra küldi a tébolyult komédiás, meghalni azért az országért (?), amely korábban sohasem létezett, s ahol a magyar őslakosnak még a nyelvhasználatáért is meg kell küzdenie. Volt eset, hogy az ukrán menekült pár nap múlva nehezményezte az őt befogadó magyar családnál, hogy miért nem ukránul beszélnek?!...Mi ez, ha nem Trianon utóélete?
S vajon itthon minden rendben van? A többség akarata szerint igen. A Brüsszelbe rohangáló feljelentők, az országáruló politikusok megfelelő választ kaptak a néptől, de azért nincs okunk hátradőlni. Egy újabb őrület erőltetése, a nemek összekeverése, gyermekeink megkörnyékezése sem kisebb veszély, mint Trianon szándékos negligálása, hiszen a jövőt igyekszik tönkre tenni.
A feledés elleni munkában, a nemzeti összetartozás a leghatékonyabb eszme, amelynek ébren tartásában mindenkinek megvan a maga feladata. A katonai hagyományőrzőnek az, hogy dicső eleink tetteire emlékezve mutassunk példát a mai nemzedéknek. Hőseink, áldozataink, mártírjaink küzdelme akkor nem volt hiábavaló, ha a ma kihívásaira mi is megfelelő válaszokat adunk.
Ehhez kívánok minden Bajtársamnak eredményes hagyományőrző munkát az egész Kárpát-medencében!
Erőt, tisztességet!
v.Győrffy-Villám András
hő.dandértábornok, a MHKHSz örökös tiszteletbeli elnöke