Megemlékezés a móri csatáról

„A móriaknak nincs szégyenkeznivalójuk. Nem igaz az, hogy 1848. december 30-án a település határában lezajlott vesztes ütközet után az itteniek a császáriak kezére adták volna a magyar katonákat!” - Ezt Hermann Róbert történész, a forradalom és szabadságharc történéseinek egyik legavatottabb ismerője jelentette ki 2018. december 30-án a kisvárosban tartott előadásán. A Perczel Mór vezette magyar sereg 170 éve szenvedett vereséget a császáriaktól az ütközetben. Az eseményről minden évben megemlékezik a helyi városvédő egyesület azzal a koszorúzással, amelyet a Homoki temetőben álló kopjafánál tartanak.

A kerek évforduló alkalmából a Varga Erika vezette „Móri Városvédő és Szépítő Egyesület” az egész délelőttöt betöltő programot szervezett. Vasárnap reggel a Lamberg-kastély könyvtárában Hermann professzor beszélt bámulatos részletességgel a harci cselekményről és annak szereplőiről. Perczel Mór, a magyar sereg vezére joggal lehetett volna a családok éve arca: 14-en voltak testvérek, és 12 gyereke született – mondta el többek közt a történész. A móri csatára kritikus helyzetben került sor: a császáriak áttörtek a magyar védvonalon, és számottevő túlerőben levő seregük Pest-Buda felé nyomult. Kossuth attól félve, hogy a visszanyomulás túlságosan demoralizálja az ország népet, legalább egy kicsiny győzelmet szeretett volna.

„Valami győzelmecskét, édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben”

Perczel Mórnak, aki hallgatott a kérésre, nem egészen 7000 katonája volt, Jellasicsnak, aki Kisbéren állomásozott ekkor, még kicsit kevesebb, de az általa vezetett alakulatokban háromszor annyi nehézlovas harcolt, mint a honvédek oldalán, nem is beszélve arról, hogy Perczel katonáinak egy része még csak tisztességes fegyverhez sem jutott. Jellasics, az ellenséges hadtest fővezére pedig biztosra ment, hiszen Ottinger Ferenc katonái mögött egy újabb, mint egy 7000 fős csapat vonult, de bevetésükre nem volt szükség.

Az ütközetet a császáriak kezdeményezték, a magyar tüzérek ezt a támadást elhárították, de a beérkező vértesek a csatát eldöntötték. A magyar fél megfutott.

Perczel Mór több hibát is elkövetett, felderítés elmulasztása, seregeit pedig a lehető legelőnytelenebb módon állította fel a csatamezőn, hiszen hadmozdulatait a magaslatra, védhető pozícióba helyezkedő ellenség lényegében nyitott könyvből olvashatta. Kétezer foglyot ejtettek, ami jelentős számnak mondható – derült ki az előadásból. Madarász József emlékirataiban szerepel, hogy a móri svábok feladták volna a településre menekülő magyar katonákat. Ezt azonban semmilyen forrás nem támasztja alá. Sőt! Azt a Kun Béla nevű hadnagyot is a móri svábok vitték be a házukba, aki több sebet kapott, és csak azért nem vérzett el, mert az őrült hidegben befagytak a sebei – derült ki az előadásból. Bár Perczel nem állt a helyzet magaslatán, Pest-Buda feladása – bárhogy is alakul az ütközet – elkerülhetetlen lett volna – vonta meg a mérleget Hermann Róbert, akinek korabeli nyomataiból, metszeteiből kiállítás is nyílt a Lamberg-kastélyban.

Az előadást követően 11. 30-kor került sor a hagyományos koszorúzásra a Homoki temetőben állított kopjafánál. A Város vezetése, a Városvédők, a jelenlévő hagyományőrzők, Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Budai 2. honvéd zászlóalj vezetői helyezték el a megemlékezés koszorúit.

Az ünnepség végén a Budai 2. honvéd zászlóalj tüzérsége „Szent Borbála és a Hősök tiszteletére" 2 díszlövést adott le.