Magyar Hősök 1956

Ha október, akkor emlékezünk, ha október, akkor gyászolunk, s ha október, akkor ünnepelünk. Ilyen a történelmünk, ezek vagyunk, magyarok.

1956 a fiataloknak már történelem, múlt, fekete-fehérben, mint annak idején nekünk a második világháború. Az 56-ban gyerekként megélt valóság soha el nem múló élményt jelent. Hallom a harcok moraját, érzem a Bem utcában csörömpölő páncélosok füstszagát, látom a felkelők csoportját, diákokat és katonaviselt markáns arcokat… És látom az Ázsiából ide vezényelt orosz sorkatonák értetlen arckifejezését: „…hol van Szuez?...”

Azokban a napokban, hetekben sok hős született, s rengeteg áldozat, ki harcban esett el, kit az oroszok lőttek agyon, kit az ávósok, pufajkások végeztek ki.

Ezúttal egy hősről és egy túlélőről emlékezünk, az egyik korábban katona volt, magyar királyi huszártiszt, a másik Magyarország hercegprímása. Vitéz Nagy Kálmánról, háborús hősről, és Mindszenty Józsefről, a mártír főpapról szól a történet. Idézzük fel a krónikást, mi történt 56-ban!

„…Kijárási tilalom volt, harmadnapra már kíváncsi voltam, mi történik, ezért elmentem a Kilián laktanyához. A Kálvin tér környékén és a Körúton lövöldözés volt. A Bakáts téren éppen egy kicsire összeégett orosz katonatisztet temettek a templom mellett, a Körúton végig kilőtt harckocsik, ágyúk voltak, tele orosz hullával….

November 3.-án újból behívtak a minisztériumba és azzal bíztak meg, hogy tegyek javaslatot, hogy milyen legyen az új egyenruha…jellemző, hogy november 3.-án ez volt a legnagyobb gondjuk… (napok óta jöttek a jelentések az orosz hadmozdulatokról! - a szerző)

Másnap, november 4.-én ágyúdörgésre és harckocsi dübörgésre ébredtem, borzasztóan feldühödtem az oroszok gyalázatos hitszegésén, megint becsaptak bennünket! Siettem a minisztériumba, hogy mint katona, hátha tudok valamit segíteni. Amikor beértem, éppen akkor vonultak be szuronyt szegezve az oroszok az épületbe… Onnan a Kossuth tér felé mentem, és a Parlament előtt láttam, hogy egy fekete ruhás férfi áll a kapuban. Megismertem Mindszenty hercegprímást, jobbra-balra tekintgetett, az autóját kereste. Odamentem hozzá és mondtam neki: Hercegprímás úr, az oroszok most vonulnak be a minisztériumba, valószínűleg vége van a szervezett védelemnek. Megköszönte, visszament az épületbe, én pedig elindultam Budára. Félúton járva észrevettem, hogy óriási szovjet páncélos oszlop közeledik a Kossuth tér felé, és feláll a Parlament körül támadásra készen. Visszafordultam és bementem a Parlamentbe, Zrínyi akadémisták adták az őrséget, ismertek engem, igazolvány nélkül beengedtek. Mindszenty egy asztalnál ült a titkárával, de nem akart sehová sem menni. - Önre még szükség van, biztos helyre kéne menni! – mondtam -Hová? – Az amerikai követségre – válaszoltam. Elindultunk, a reverendát felgyűrte a kabát alá. Én már mentem keresztül harckocsikon, igaz, hogy lóháton, de eszembe sem jutott, hogy féljek, vagy hogy milyen vakmerőség, amit művelünk. Csodálkoztam, hogy a hercegprímásnak a szeme sem rebbent, úgy ment, mint egy öreg katona.

Beértünk az amerikai követségre, elbúcsúztunk, és tizenöt évre bevonult „szobafogságra”.     (ha elfogják, főbűnösként ítélik el, mint az „ellenforradalom” szellemi irányítóját! -  a szerző)

Érdekes, hogy a Zrínyi Akadémiáról engem senki fel nem jelentett. Külön ávós nyomozó csoport alakult kideríteni a „tettes” kilétét, végül egy amerikai fotós képe alapján jutottak el hozzám, aki a követségre való belépést megörökítette. Szerencsém volt, hogy csak két év múlva, 1958.ban jöttek rá, mert engem is felakasztottak volna, mint Pallavichinit (’56-ban Pallavicini őrnagy hozta Budapestre Mindszentyt - a szerző).

A tárgyaláson első fokon 15 év börtönt, lefokozást, a közügyektől tíz évre való eltiltást, és teljes vagyonelkobzást kaptam, amit másodfokon 8 évre változtattak. Márianosztrán végül egy hónap kivételével 6 évet töltöttem, majd sokáig ref.-es voltam. (ref: rendőrségi felügyelet - a szerző)”

Eddig a történet, huszár és főpap, mindkettő igaz magyar ember, igaz hazafi!

Legyenek a példaképeink!

v.Győrffy-Villám András

forrás: Győrffy-Villám A.: Az utolsó huszárok, 2007

Címkék