Ma lenne 70 éves Abonyi Gábor h.ő. huszárezredes
Fülöp Tibor Zoltán megemlékezése:
A 90-es években, a Veszprémi Sándor Huszárok Lovas Klubjának vezetője, Abonyi Gábor egyik meghatározója volt az akkor már mozgalommá váló katonai hagyományőrzésnek. Ő volt az, akinek révén, az ország határain kívül is megmérettethetett a XX. századi magyar huszárság. Egyesületének alakulásától, 1990-tól kezdve ugyanis, szoros kapcsolatban állt az akkoriban 16 európai országot tömörítő Európai Katonai Hagyományőrző Szövetséggel.
Magam 1990 nyarán találkoztam először Gáborral Veszprémben és arra próbáltam rávenni őt, hogy csapatával kapcsolódjon ahhoz a formálódó szövetséghez, amelybe akkoriban már 4 huszárhagyományőrző szervezet is jelezte részvételi szándékát. Gábort nem kellett sokáig győzködni, s hamarosan Európa Unió Magyar Lovastagozat néven - öt alapító tagegyesülettel - meg is alakítottuk az új szervezetet, amely később, 1996-tól már Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség néven vált ismertté.
Az új szövetségben Gábort választottuk meg főtitkárnak, a külügyekért felelős tisztség birto-kosának, az európai szervezetben pedig ő lett a magyarországi összekötő tiszt. Ennek kapcsán se szeri, se száma nem volt a külföldi meghívásoknak, főleg Oroszországba, Lengyelországba, Németországba, Ausztriába és a határon túli utódállamok közül leginkább a Felvidékre.
Gábor kitűnően beszélt németül, jó kiállású, határozott fellépésű ember volt, tudott beszélni tömegek előtt és elfogadható szinten ismerte a huszárság történelmét. Bizonyára ennek is volt köszönhető, hogy Friedrich A. Nachazel főtitkár, az európai szövetség antwerpeni küldöttgyűlésén őt javasolta utódjának. A küldöttgyűlés a javaslatot elfogadta, és ő lett 1998 és 2001 között az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség főtitkára.
Gábor rendszeresen lovagolt, bejárta Európát, versenyezve, tanulva és tanítva. Egyre beljebb ásta magát az európai lovas történelembe, miközben megtanult körmölni, patkolni, nyerget és kantárt varrni, de szabni és kovácsolni is. Elsajátította a terápiás lovaglást, a fogathajtást és ezzel együtt talán mindazt, ami a ló és ember közötti több évezredes kapcsolat alapja.
A Nemesvámosi Huszár Galéria elnökeként, felépítőjeként és gondozójaként, teret adott a magyar katonai hagyományok egy sajátos életút mentén való megismertetésére, amit tekinthetünk útmutatónak is a jelen és a jövő katonai hagyományőrző nemzedékei számára.
Tisztségei a nemzeti és nemzetközi katonai hagyományőrző szervezetekben
- 1991-2001: A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség (1996-ig Európa Unió Magyar Lovastagozat) főtitkára
- 1998-2001: Az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség főtitkára
- 2003-2007: A Magyar Hagyományőr Világszövetség főtitkára
Hat országban – köztük a Vatikánban is – 72 kitüntetést kapott. Legbüszkébb a Honvédelemért I. érdeméremre volt. Kiemelendő még: Szent Hubertus Lovagrend Kiskeresztje (Ausztria, 1996), Teuton Lovagrend Nagykeresztje (Németország, 1999), Pro Comitatu-díj (Posztumusz)
Legjelentősebb önálló rendezvényei:
- 1991: Hadtörténeti Egyesületek Európai Találkozója Veszprémben
- 1993: Veszprém-Lipcse huszárhagyományőrző lovastúra gr. Széchenyi István emlékére
- 2004: Lyon-Róma huszárhagyományőrző lovastúra VII. Piusz pápa és Horváth Nepomuki János emlékezetére
Fényképek Abonyi Gábor, „az európai huszár” életéből
„Az ellen ágyúja haraggal mormogja:
Hogy az öreg huszárt a golyó sem fogja;
Sőt ha elesnék is, nem hal meg egészen,
Mert az örökélet áll számára készen.”