Harminc év
A rendszerváltás idején elemi erővel tört fel a negyven évig elnyomott vágy, hogy újra nyíltan is felvállaljuk identitásunkat, megjelenítsük katonai hagyományainkat, megmutassuk a társadalomnak és a világnak. Elsőként huszár egyesületek alakultak, de rövidesen csatlakoztak hozzánk a gyalogosok és a tüzérek is. Szinte minden történelmi korszaknak akadtak követői, úgy is fogalmazhatunk, hogy a történelem megtalálta saját hagyományőrzőit, azon keresztül pedig a nemzetet.
A csapatok hamar felvették egymással a kapcsolatot, így rövidesen megalakult Európa legnagyobb katonai hagyományőrző szervezete, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség. Ennek épp harminc éve.
Megfogalmaztuk ars poeticánkat is : hangsúlyosan nemzeti elkötelezettségű összetett kulturális tevékenységet végzünk, amely a múlt dicsőséges katonapéldáival szól a jelenhez, erősíti a magyarságtudatot a hazafias érzést, és a haza védelmének szent ügyét. Elvi, lelki, érzelmi, tudati elkötelezettség, hiteles megjelenítés, tartalom és forma magas szintű egysége. Ezzel szólunk a társadalomhoz, ezzel neveljük a fiatalokat identitástudatra, hazaszeretetre, ezt mutatjuk meg a világnak, mint elévülhetetlen magyar értéket. Ez szolgálja a külhoni nemzettestvéreinkkel való egységet, és segíti a közös magyar jövő építését!
A megfogalmazott elvek az elmúlt harminc évben tettekben jutottak kifejezésre: március 15.-i évfordulós megemlékezések, emlékvonulások, koszorúzások, csatajátékok, helyi, regionális, országos és nemzetközi rendezvények jelezték az egyre erősödő mozgalmat. A Tavaszi Hadjárat, a Tapolcai Történelmi Napok, a Nemzeti Lovas Fesztiválok, és a Lovas Világtalálkozók szervezői, és rendszeres résztvevői voltunk és vagyunk, de Doni Hősök Emléktúra megalkotói és résztvevői is a sorainkból kerültek ki. Bejártuk Európát, ott lovagoltunk Franciaországban, Chantillyben, Kaliforniában megnyertük az USA egyik legnagyobb hagyományőrző rendezvényén a lovas kategóriát, követtük gr.Hadik András és huszárjai nyomát Németországban, hogy végül győztesen vonuljunk át a Brandenburgi Kapun. 1998-ban, a magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján 150 huszár szállt táborba Budapesten, és látványos lovas felvonulással ünnepelt a belvárosban és a Várban. Ennek nyomán született meg a döntés, létrejött a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegysége, alapítói között Szövetségünkkel. Személy szerint hárman az irányító Szemlebizottságban, többen pedig a díszelgő állományban kaptak beosztást.
A határon túli nemzettársaink szinte már a kezdetektől bekapcsolódtak a mozgalomba, jogilag is egyenrangú bajtársainkként fogadtuk őket. Évekkel a szégyenletes népszavazás előtt természetesnek vettük, hogy a Felvidék, Erdély, a Délvidék és az Őrvidék katonai hagyományőrzői hozzánk tartoznak, s akik azóta létszámban és minőségben hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A tengeren túl, Kaliforniában is van egy magyar alapítású és vezetésű huszárcsapat, amellyel kitűnő kapcsolatot tartunk fenn. Fő támogatónk a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség, partneri viszonyban vagyunk a Polgárőrséggel és civil kulturális szervezetekkel is. Mindenekelőtt a táncház mozgalomban működő bajtársaink révén folyamatos az együttműködés a két terület között.
Méltán lehetünk büszkék ifjúságnevelő munkánkra. Bajtársaink rendszeresen tartanak élő történelem órákat az iskolákban az ország egész területén, számos nálunk kezdett fiatal választotta élethivatásként a katonai pályát. A civil munka hatása érvényesült a legújabb állami díszegység, a Honvéd Huszár Díszegység megalakulásában is, amely már egységes lóállománnyal, a Szilvásváradi Állami Ménes lipicai ménjeivel kizárólag a legmagasabb szintű állami protokoll feladatok ellátására jött létre. Irányításában és személyi összetételében egyaránt a civil hagyományőrzésből jött lovasok vesznek részt. Több mint szimbolikus, hogy a honvédelmi miniszter egyúttal hagyományőrző huszár is, kinevezése előtt századosi rendfokozatban szolgált az említett díszegységben.
A hagyományőrző munka sokrétű. Ennek eredője az a rendkívül változatos személyi összetétel, amely a legkülönbözőbb társadalmi réteg és foglalkozás képviselőiből alkotja a Szövetség állományát. Munkás és tanár, gazdálkodó és mérnök, felnőtt és diák, Kossuth díjas festőművész, vagy éppenséggel lovas edző, az élet minden területén tevékenykedő ember, akit egy érzés és egy gondolat tart össze: a hazaszeret!
Megtisztelő és felemelő, hogy épp itt, ezen a helyen, ahol 174 évvel ezelőtt győztes ütközetben született meg a Magyar Honvédség, itt ünnepelhetjük három évtizedes fennállásunkat.
Egy ünnepi megemlékezés nem lenne teljes, ha nem szólnánk a jövőről. A Szövetség kitűzött céljainak megvalósítása mellett újabb kihívások előtt áll. Korábban soha nem gondoltuk, hogy még egyszer közvetlen háborús helyzet alakul ki a közelünkben. Már a migrációs hullám is nehéz helyzetet teremtett. Példaértékű, hogy a Szövetség huszárjai már 2015-ben jelentkeztek önkéntes lovas határőr szolgálatra, amellyel támogatni kívánták az erőszakos betolakodók megfékezését. Magyarország aktuális kihívása többek között területi integritásának megőrzése, az illegális betolakodók megállítása, ezzel együtt a határvédelem megerősítése. E célok elérését a Magyar Huszár és Katonai hagyományőrző Szövetség minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja!
Történelmi tapasztalat, hogy értékválság idején, amikor sötét erők igyekeznek lerombolni a tradicionális értékeket, gúny tárgyává tenni a keresztény vallást, csúfot űzni a természet törvényeiből, összekeverni a nemeket, ferde irányba terelni a gyermekeinket, akkor a leghatásosabb ellenszer az ezer éves hagyományokhoz visszanyúlni, a bizonyított, megbízható értékeket követendő példának felmutatni és követni.
A katonai hagyományőrzés elvei ilyen értékek. Soha el nem évülő fogalmak, mint a hazaszeretet, erkölcs, hit, bátorság, bajtársiasság legyenek továbbra is vezérlő elveink, amelyeket őseinktől kaptunk, megtartunk, és tovább adunk a jövő nemzedékének.
E gondolatok jegyében kívánok mindenkinek örömteli megemlékezést!
Erőt, tisztességet!
Pákozd, 2022. 09.25.
v.Győrffy-Villám András,
hő.dandártábornok,
a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke