Austerlitz 2018 - Helyszíni beszámoló

A Mogyoródi Sándor Huszár és Történelmi Lovas Hagyományőrzők Egyesületének képviseletében 2018. december 1. napján szerencsém volt részt venni Slavkov u Brna településen az Austerlitz-i csata évfordulóján tartott csatabemutatón. Néhány gondolatomat megosztanám a nyilvánossággal, bár tudom, sok bajtársam már részt vett rajta, hallott róla, de hát az újszülöttnek minden új...

Kun Attila bajtársammal és Gyula Kovac pozsonyi 8. Coburg huszárral utaztam ki Slavkovba. Pénteken délután érkeztünk meg, és mielőtt szállásunkat elfoglaltuk volna, megtekintettük a csata elesettjeinek tiszteletére emelt emlékművet a hozzátartozó kápolnával együtt. Fejet hajtottunk a 11-es Székely határőr huszárezred elesett katonáinak kopjafájánál, és megtekintettük az elpusztult lovak emlékére állított szobrot is. Az emlékműhöz tartozó kiállítást megnéztem, el kell ismernem, hogy profi módon találták ki, de természetesen inkább szól az érdeklődő nagyközönségnek, mint a szakmai látogatóknak.

A szombat délutáni csatában közel 1400-1600 hagyományőrző vett részt, 50-70 lovas, legalább nyolc-tíz löveg és rengeteg gyalogos. Magyarok mellett csehek, szlovákok, oroszok, lengyelek és talán még franciák is jelen voltak.

A magyar katonai hagyományőröket 35-40 fővel a Veresegyházi Hagyományőrzők Egyesülete, (34. Davidovich sorgyalog ezred) a Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium, a Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület (Szeged), a Perczel Miklós Nemzetőr Bandérium Hagyományőrző Egyesület, a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület, a 19. Alvinczi sorgyalogezred és a Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrzők Egyesületének tagjaiból verbuválódott. A császári oldal tüzérségét a Waitzer Artiellerie egy lövege erősítette Vácról. Kun Attila a kecskeméti 12. Nádor huszárezredből a Cseh 1. ulánusezred soraiban harcolt. Lovat adtak alá, egyenruhát kapott. Tisztességgel helyt állt, jól megoldotta a feladatot, annak ellenére, hogy a lónak ez volt az első csatája.

A nézők száma megközelítette a 12.000 főt. Már az rendkívüli látvány volt, ahogy a csapatok bevonultak a csatatérre. Csak jöttek és jöttek, az ember azt gondolta, nem fogynak el soha...

A kijelölt pozíciók elfoglalása után a tüzérség kezdte meg tevékenységét. Nekem az a megtiszteltetés jutott, hogy végig a magyar zászlóalj mellett lehettem. A mellettünk felállított négy üteg olyan hanghatással folytatta tevékenységét, melyet én még soha nem hallottam. Bumm…bumm….bumm…..szinte éreztem a hanghullámot, ami elhagyta az ágyút. A dobhártyám majd beszakadt, fojtó lőporfüst.

A csata teljes időtartama alatt szóltak az ágyúk! Olyan füst terjengett a csatatér felett, hogy az ember azt érezte, tejfölben mászkál. Tér és idő elvesztette jelentőségét. A szemben felálló francia gránátosok sora egyre közelebb ért hozzánk. Mi csak meneteltünk feléjük, szinte folyamatosan tüzelve. A vonalunkban lévő egységek sortüze és a francia oldal ellentüze a valóság teljes illúzióját teremtette meg. Körbenézve, csak katonákat láttam, előre, hátra hullámzó sorokat. A lovasok rohama meg- meg bontotta ezt a képet, nyargalva száguldottak el hol jobb, hogy bal felünkről.

Természetesen a szuronyroham sem maradhatott el, az egymásnak roppanó sorok kavarodását dobok hangja kísérte. Kiabálás, ordítás, zaj, hörgés, majd örömújongás… Végül a felszálló lőporfüst mögött a csapatok rendezetten elvonultak. A csata véget ért.

A kezdeti érzelmi hatások után, ésszel is végig gondolva az alábbiakat állapítottam meg:

1. A magyar katonai hagyományőrzésnek a napóleoni csaták újrajátszásában helye van és helyet is kell biztosítani.
2. Az eddig ebben részt vállaló csapatokat köszönet és dicséret illeti. Amit eddig tettek, mindenképp hasznára vált a magyar katonai hagyományőrzés nemzetközi elismertetéséhez. Itt kell megemlítenem, hogy Vastag Dániel bajtársunkat a csatát követően hadnaggyá nevezték ki!
3. Továbbra is támogatni kell, hogy hazai csapatok kijuthassanak ezekre a rendezvényekre.
4. Tervezésben, szervezésben és kivitelezésben sok tapasztalat gyűjthető. (péntek-szombat három csatát is megtekinthettem)
5. A magyar hagyományőrző csapatok kiképzettsége, és felszerelése is megfelelő ahhoz, hogy megfelelően képviselhessék hazánkat ezeken a rendezvényeken.
6. A látott lovas mozgásokat mi is azonos színvonalon tudjuk megoldani, sőt, amennyiben a katonai lovas kiképzés folytatódik, a legkiemelkedőbb módon tudjuk bemutatni.
7. A néző szemszögéből a tüzérség erejének és tüzének nagysága döntő a bemutatók során, mint ahogy az is, mennyi lövést tud leadni a gyalogság. E kettő kiemelkedő jelenléte nélkül nem lehet kellően átélni a csataimitációt.

Remélem, sikerült némi képet és kedvet adnom azoknak a bajtársaknak, akik még nem voltak nemzetközi csatabemutatón. Akik pedig már voltak, bízom abban, hogy megerősítenek a leírtakban.

Bajtársi üdvözlettel:
Hornyák Gábor