27. Zsebeházi Napok és Kárpát-medencei Katonai Hagyományőrző Egyesületek 3. Dalos Találkozója

27. Zsebeházi Napok
III. Kárpát-medencei Katonai Hagyományőrző Egyesületek Dalos Találkozója és Nemzetközi Katonai Hagyományőrző Találkozó

2022. október 21-23.

Rendező szervezet: Történelmi Lovas Egyesület
Társrendező: Tengőd Község Önkormányzata

Kizárólag meghívott és bejelentkezett vendégeket várunk!
(Szállással, étkezéssel és a Szellemházban megtartandó zártkörű rendezvényen való részvételi lehetőséggel, csak előre bejelentkezett vendégeknek tudunk szolgálni. Bejelentkezés legkésőbb 2022. október 16-ig!

Az ének és az éneklés, erős hatással lehet érzelmeinkre, tudatunkra. Ez vonatkozik a magyar énekekre és azok éneklésére is. Az arra alkalmas dalok befolyásolják gondolkodásunk irányát, eszmefuttatásaink vonulatainak módosulását, vagy akár világnézetünk kialakulását, átalakulását is.

Túlzás nélkül állítható azonban, hogy a magyarországi lakosság döntő többsége elfelejtett énekelni, különösen saját, magyar ének-zenei anyanyelvét nem „beszéli”. Persze vannak kivételek, például a népzenészek, néptáncosok, népdalkörösök vagy a táncházmozgalom közösségeiben, de ez így együtt is csak a hazai társadalom egy kis részét teszi ki.

Márpedig a fogyatkozó magyarság megmaradásának nem csak anyagi, hanem szemléletbéli gyógymódjai is léteznek. A szemlélet itt hasznosnak mondható kialakításában vagy megerősítésében, nagy szerepet kaphat a magyar identitás, amely lehetővé teszi, hogy ne csak egyénekben vagy személyekben, de közösségekben, pl. családban, baráti és foglalkozásbéli körökben, akár a katonavilágban, mi több, nemzetben is gondolkodjunk, s hamar ráébredjünk, hogy a közösségek, főleg a nemzet sorsa és az egyéni sorsok között szoros összefüggés van. A magyar népzene és népdalok, különösen néptánccal gazdagítva, megfelelő helyen és megfelelő környezetben képesek olyan impulzusokat küldeni hallgatóik és nézőik számára, amely impulzusok, érzelmi rezgések, megteremthetik a magyar műveltséghez való ragaszkodást az azt befogadni képes emberekben. Mivel a népzene és a népdal a nép lelkének tükre, vagyis a néplélekből sarjadt - igaz, korábbi időszakokban -, visszahatásában is képes korunk emberének léleknevelésre, a magyar tudat kialakítására vagy megerősítésére.

Ének és zene a katonai hagyományőrzők széles táborában 

A magyar műzene, népies műdal, pl. a magyar nóta, számos esetben hasonlítani igyekszik a magyar népdalra, - talán inkább az új stílusú népdalokra, mint a régi stílusúakra - de lelkiségében, valamint a legtöbb esetben, érzékelhetők a különbségek. A katonai hagyományőrzők repertoárjában elsősorban népdalok, de néha népies műdalok is szerepelnek. Az énekes ajkakra mind a kettőből kerülnek betyárdalok, bordalok, pásztordalok, szerelmi, hazafias dalok stb., de tartalmi vonatkozását tekintve mégis a leggyakoribbak a katonanóták, amelyek jellemzően Rákóczi korától a II. világháborúig bezárólag merítenek a történelmi korok hétköznapjaiból.

Ha valakik hivatottak a katonadalok reneszánszát megteremteni, a csoportosan jól énekelhető magyar népdalok, ritkább esetben népies műdalok éneklését újra a közösségi együttlétek, mulatságok, ünneplések „hanghordozóivá” tenni, azok közé korunk katonai hagyományőrzői bizonyosan tartozhatnak - ha nem is kizárólagosan, de hatékonyan.

Ám amíg e fenti állítás inkább igaz volt a múlt század 90-es éveire, vagy a 2000-es évek első évtizedére, vagyis a csonkaországi korai magyar katonai hagyományőrző csoportok lelkes múltidéző dallamvilágára, a katonai hagyományőrzés elterjedésével, az újabb és újabb csapatok létrejöttével, a 2010-es évektől kezdve e tekintetben a felhígulás jelei mutatkoznak. Az új csapatok többségénél, már nem játszik olyan meghatározó szerepet az ének és a zene, mint a korai alakulatoknál. Inkább az úgynevezett szakmaiság, az egyenruhák, a fegyverek vagy a lovak felszereléseinek eredetisége, a történelmi tudás, a kiképzések, valamint az ott megszerzett ismeretek váltak igazán jelentőssé. Ez persze önmagában egyáltalán nem baj, sőt, a fejlődésnek jól érzékelhető mutatói a műfajon belül, de sajnálatos mellékhatásként mégis a kapcsolódó zenei és dallamvilág háttérbe szorulása látszik.

A Kárpát-medencei Katonai Hagyományőrzők Dalos Találkozója arra tesz kísérletet, hogy az anyaországi és a határon túli katonai hagyományőrzőket - különös tekintettel az erdélyi katonai hagyományőrzőkre, akiknek köreiben még mélyebben és sűrűbben zeng a magyar dal- egy-egy alkalommal az együtt éneklések mentén bátorítsa találkozásokra. Egyrészt azért, hogy a közös dalkincs erősödjön, másrészt azért, hogy az ének rangja emelkedjen, harmadrészt, hogy az efféle találkozók sokasodjanak, és utoljára, de nem utolsó sorban azért, hogy a katonai hagyományőrzők újra lelket leheljenek a magyar énekbe, zenébe és táncba ott, ahol az szükséges. Közösen a népzenészek, a népdalkörök, a néptáncegyüttesek vagy a katonadalokat éneklők, valamint a táncházmozgalom gyarapodó táborával.

Fülöp Tibor Zoltán
a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alapítója
a Kárpát-medencei Katonai Hagyományőrző Egyesületek Dalos Találkozójának rendezője