Újévi köszöntő

Az Óév lassan elballag, és itt toporog, sőt, már velünk jár az új esztendő, a 2020-as év. Még fiatal, csak néhány órás, de gondolatokat ébreszt, vágyakat, terveket kovácsol. Nem a szokásos újévi fogadalmakra gondolok, hanem a nemzet jövőjére…

Az új esztendő – mint szinte minden év valamilyen magyar történelmi eseményhez kapcsolódik, sajátos helyzetünkből fakadóan egyszerre felemelő, és szomorú eseményekhez. Ezek gyakran kapcsolatban állnak egymással, mint az Újévben is. Éppen 100 éve született meg minden idők legigazságtalanabb, békeszerződésnek csúfolt diktátuma, a trianoni ország csonkítás.  És éppen 80 éve szabadult fel Erdély, a diadalmas honvédcsapatok bevonulásával!

Mi lehet ennek az üzenete számunkra, katonai hagyományőrzők számára? A katona, ha „csak” hagyományőrző is, első rendű feladata a Haza védelme a kultúra eszközeivel. A dicső hagyományok ébren tartásával, a társadalom egészséges nemzettudatának formálásával, a fiatalak hazafias nevelésével. S ha már Erdélyről esett szó, szánjunk néhány gondolatot az elszakított területek jövőjéről és arról, miként szolgálhatjuk ma a nemzetünket.

Nyolcvan évvel, ezelőtt a történelem kínált lehetőséget a revíziós politika sikerre viteléhez, ma más a helyzet. Nemzetközi egyezmények, jogszabályok biztosítják – gyakran csak elvileg a kisebbségek önrendelkezését, és számunkra is ez a lehetséges út. Természetesen a magunk eszközeivel, nevezetesen a katonai hagyományok ápolásával, dicső elődeink áldozatkész hősiességének felelevenítésével, példamutató munkájuk bemutatásával. Nincs reménytelen helyzet, nincs végeleges veszteség, csak ha önmagunk is feladjuk. Ma a kultúra terjesztése, az anyanyelv széles körű használata, az egyházak és a kisebbségi szervezetek támogatása az első rendű lehetőség, mind az anyaország, mind pedig az ottani magyarok részéről.

Ebben a határon túli bajtársaink az élen járnak! Az évforduló kapcsán emeljük ki az erdélyi csapatok tevékenységét. Az elmúlt évtizedben sorra alakultak a huszár és gyalogos egyesületek, szervezeti és szakmai fejlődésük elismerésre méltó. Mi, a MHKJHSZ alapítói büszkék lehetünk arra, hogy a három évtizeddel ezelőtti kezdetekben a Szövetség megalakulásának pillanatában sem volt kétséges, hogy valamennyi határon túli szervezet hozzánk tartozik, mindenféle kettős állampolgárságot, EU-s csatlakozást megelőzve! Ez ma is így van, ez a természetes.

A katonai hagyományőrzést éppúgy emberek csinálják, mint bármi mást. Ebből következik, hogy az alapelvekben való egyetértésen túl vannak, és lesznek is ellentétek a részletek vonatkozásában.

Ám ennél sokkal fontosabb a fentebb megnevezett célok követése, vagyis ami mindenkit összeköt annál, mint ami átmenetileg vitát okozhat. Más szóval a magasztos célok mindig fontosabbak legyenek a napi problémáknál. Görgey és Dembinszky ellentéte nem jelentette azt, hogy ne értettek volna egyet a szabadság eszméjével!

E gondolatok jegyében kívánom, hogy adjon az Isten az Újévben is boldogságot, egészséget, sikereket minden kedves hagyományőrző bajtársamnak!

Erőt, tisztességet!

2020. január 1.

v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok,a MHKHSZ örökös tiszteletbeli elnöke

Címkék