A pákozdi csata történetének kérdései IV. - Fligely őrnagy küldetése

Jellačić – az előző hetek Bécsből kapott biztatásai után – nemigen hitt Lamberg Ferenc altábornagy fővezéri kinevezésének hitelességében; azonban a Batthyány Lajos miniszterelnök által szeptember 27-én küldött futár ahhoz időben érkezett Székesfehérvárra, hogy a bán visszavonja a másnapra már kiadott támadási parancsot. „Holnap nem menetelünk” – szólt a rövid visszavonó utasítás, amelyet August Fligely őrnagy, a bán egyik táborkari (vezérkari) tisztje fogalmazott.

A kinevezés hitelességének tisztázása érdekében Jellačić beleegyezett abba is, hogy huszonnégy órás fegyverszünetet kössenek. A huszonnégy óra azonban anélkül telt el, hogy Lamberg a táborba érkezett volna. Így Jellačić vezérkari főnöke, Karl von Zeisberg vezérőrnagy szeptember 28-án délután megküldte a 29-re szóló diszpozíciókat a csapatoknak. Jellačić ezen a napon értesítette a Szlavóniából betört, s Baranya és Tolna megyén át felfelé vonuló, Karl Roth vezérőrnagy vezette hadosztályt is, hogy nem kell sietnie, hanem elég, ha Székesfehérvárra vonul, ott beszállásol, miközben a bán már bizonyára Budán lesz.

Fligely őrnagy, miután megírta és a csapatokhoz küldte a szeptember 28-i támadás visszavonásáról szóló utasítást, fontos megbízatást kapott Jellačićtól. A bán levelet írt Lambergnek, amelyben közölte, várja közlését a dolgok valódi állásáról, s bár küldetése miatt leállította hadserege előnyomulását, ellátási okokból hosszú ideig nem maradhat egy helyben, s tovább fog nyomulni a Duna felé.

August Fligely őrnagy
August Fligely őrnagy

Fligely önként ajánlkozott e levél kézbesítésére. Bátyja, Adolf Fligely ugyanis egy erdélyi gránátos zászlóalj parancsnoka volt, s August Fligely abban reménykedett, hogy a Budára vezényelt zászlóaljjal együtt bátyját is a magyar táborban találja. (A zászlóalj azonban útközben visszafordult, s 1848 októberétől az erdélyi magyar csapatok ellen harcolt.)

August Fligely szeptember 28-án délután szabályos körülmények között indult útnak, egy horvát tábori postás és egy határőr kíséretében, egyenruhában, kezében nyílt rendelettel. Először Kisfaludnál ütközött magyar előőrsökbe, majd a Velencei-tó dél partján haladva, meglehetősen eltévedve, Nyékre folytatta útját. A községről azt hitte, hogy az már Velence. Itt lovakat váltott, majd Pettenden és Baracskán át Martonvásárra érkezett. Itt, a különböző fegyvernemek katonáit látva, azt hitte, hogy már a magyar főhadiszálláson van. Egy huszártiszthez fordulva érdeklődött, hol találja a főhadiszállást, s hogy Lamberg altábornagy megérkezett-e már? A tiszt közölte vele, hogy a főhadiszállást már maga mögött hagyta, s hogy Lamberg még nem érkezett meg.

Erre Fligely ismét lovat akart váltani, hogy továbbutazzon Budára. Ám csakhamar fenyegető tömeg vette körül, mire egy huszártiszt és egy kormánybiztos jobbnak látta őt fegyveres kísérettel visszaküldeni a velencei magyar főhadiszállásra. Útközben a tiszt és a kormánybiztos egymás közt beszélgetve megállapították: „Ez egy táborkari tiszt, ma tehát legkevésbé sem engedhetjük szabadon, mert saját előőrseink hibájából látta az állásainkat; ám utazásának körülményei alapján nincs jogunk őt tartósan fogságban tartani.”

A magyar főhadiszálláson lévő tisztek és kormánybiztosok is ezen a véleményen voltak. A legjobbnak azt látták, ha kísérettel Budára küldik. Fligely tehát már szeptember 29-én Budán tudta meg, hogy teljes egészében sikertelenül járt. Lamberg altábornagyot szeptember 28-án meggyilkolták; Fligely bátyja, Adolf sem alakulatával, sem anélkül nem volt a magyar fővárosban; s maga Fligely is fogoly maradt 1849. július végéig, amikor egy vizsgálóbizottság véleménye alapján a magyar hadügyminisztérium elrendelte szabadon bocsátását.

Az ügynek volt még egy sajnálatos következménye: amikor majdnem egy hónap múlva a magyar hadsereg a Lajta mentén állt, s Kossuth Lajos, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke hadikövetként egy memorandummal Alfred zu Windisch-Grätz herceg, cs. kir. tábornagyhoz és fővezérhez küldte Ivánka Imre honvédezredest, a magyar tábora eredménytelenül visszatérő Ivánkát Jellačić határőrei azzal az érveléssel tartóztatták le, hogy Fligely is hadikövetként járt a magyar táborban, s a magyarok mégsem tartották tiszteletben a hadiköveti mentességét, hanem letartóztatták és fogságba ejtették.

Nem zárhatjuk ki persze azt a lehetőséget sem, hogy Fligely valóban felderítést is végzett. Egy vezérkari képzést kapott személyről ugyanis aligha képzelhető el, hogy ekkora kört véletlenül tegyen meg. A postaút ugyanis eleve kijelölte útvonalát, s ha Fligely letévedt róla, az inkább annak tulajdonítható, hogy meg akarta állapítani a magyar állások kiterjedését és elhelyezkedését. Más kérdés, hogy a magyar előőrsök gyakorlatlansága miatt utólag nyugodtan úgy tehetett, mintha eltévedt volna. A korabeli hadiszokás szerint ugyanis a hadikövetek szemét az ellenséges előőrsök elérésekor bekötötték, s így vezették őket a főhadiszállásra. A magyar előőrsök ezt elmulasztották, s így Fligely a későbbiekben nyugodtan játszhatta az ártatlant.

Hozzáteendő, hogy Asserman Ferenc emlékirata szerint Fligelyt Batthyány „szűkebb körben” ki is hallgatta, majd Fligelytől átvette a nála lévő sürgönyt, s azt – állítólag még a haditanács előtt – felbontotta. Batthyány – a kihallgatásnál jelen voltaknak hallgatást parancsolva – már a levél tartalmának ismeretében vett részt az aznap esti sukorói haditanácson, s terjesztette elő azt a határozati javaslatot, hogy a magyar hadsereg ugyan nem támad, de ha Jellačić támadna, visszaveri azt. A véletlenül magyar kézre került levél tehát alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a magyar hadsereg szembeszálljon a bán fegyveres erejével.

Hermann Róbert

August Fligely őrnagy
Cs. kir. gránátos és sorgyalogos
Batthyány Lajos gróf
Asserman Ferenc
Martonvásár
Címkék