A pákozdi csata történetének kérdései III. - A Lamberg-küldetés

Amikor kiderült, hogy Jellačić aligha fog parádémarsban bevonulni a magyar fővárosba, Bécsben is a józanabb erők kerekedtek felül. Az osztrák kormány valamennyi tagja jónak látta Magyarország megzabolázását, s az áprilisi törvények felülvizsgálatát. A miniszterek mindegyike szívesen látta volna, ha a magyar pénz-, had- és kereskedelemügyet továbbra is Bécsben, s nem Budapesten intéznék.

Ám Jellačić magabiztossága és diadalmenete egy-két kivételtől eltekintve, a Wessenberg-kormány tagjait is aggasztotta. A magyar ellenállás nem omlott össze, a magyar fél nem volt hajlandó beadni a derekát. mi lesz akkor, ha Jellačić csapatai ténylegesen is összeütköznek a magyar hadsereggel? Ki vállalja a felelősséget a cs. kir. hadseregen belüli szakadásért ? Mi lesz, ha Magyarországon újabb front jön létre ?

Ezek az aggodalmak odáig vezettek, hogy szeptember 21-én az osztrák kormány előterjesztésben javasolta, az uralkodónak: nevezzen ki minden, Magyarországon található fegyveres erő fölé egy főparancsnokot. Ez megakadályozhatná a magyar-horvát összecsapást. A kinevezést ellenjegyezhetné herceg Esterházy Pál, a Batthyány-kormány külügyminisztere, aki ugyan lemondott, de az uralkodó ezt még nem fogadta el.

Az uralkodó és köre azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt az előterjesztést. Sőt, ennek keletkezése után egy nappal alkalmat talált arra, hogy kibocsássa a már szeptember 20. óta készen lévő két uralkodói kiáltványt. Egyet Magyarország népeihez, amelyben minden belső zavarért a magyar felet tette felelőssé, de ugyanakkor azzal biztatta az ország lakóit, hogy "a kibékítés és kiegyenlítés" érdekében mindent meg fog tenni, s felszólította őket, "hogy az ország tartós megnyugtatására, az alkotmányos rend helyreállítására és fenntartására célzó intézkedéseimet nyugodtan várják el".

Az általánosságban mozgó ígéretek értelmét aztán konkretizálta a "Magyarországban álló hadseregemhez" szóló kiáltvány. Ebben az uralkodó rosszallását fejezte ki amiatt, hogy a magyar sorezredi alakulatok keretei bomlásnak indultak, s felszólította tisztjeiket, hogy mindent tegyenek meg ennek megakadályozására. Ugyancsak rosszallta azt, hogy a magyar-horvát viszály miatt esetleg sor kerülhet "ugyanazon egy hadsereg részeinek ellenséges találkozására", s felszólította tisztjeit, tegyenek meg mindent ennek elkerülésére. E két kiáltvány gyakorlatilag csak a magyar felet hozhatta hátrányos helyzetbe, hiszen mind a konfliktus eredetének, mind fegyveressé válásának ódiumát a magyar félre hárította. Nem véletlen, hogy amikor Jellačić megkapta, így adta át őket segédtisztjének, Wilhelm Hompeschnek: "Nagyon vigyázzon rá, mert ez színarany".

Az osztrák minisztertanács szeptember 23-án újabb előterjesztést készített. Ebben arra figyelmeztette az uralkodót, hogy a magyar-horvát összecsapás a monarchia kötelékeinek meglazulásához vezethet. Ezért javasolta, hogy az uralkodó rendelje Bécsbe István nádort a helyzet megbeszélésére. Az osztrák miniszterek - a hadügyminiszter, Theodor Baillet de Latour gróf kivételével - nem tudták, hogy Jellačić feladata nem csupán a magyarok elleni demonstráció, s az hogy kikényszerítse az 1848 áprilisi helyzetnek az osztrák fél részére történő módosítását, hanem a magyar alkotmányosság teljes eltörlése.

István nádor
István nádor

Másnap, szeptember 24-én a lemondott István nádor meg is érkezett Bécsbe - nem az előterjesztés hatására, hanem azért, mert az uralkodó már korábban visszarendelte őt a magyar hadsereg éléről. A nádor is Jellačić megállítására törekedett, az osztrák miniszterek szintén. A potenciális szövetségesekhez egy harmadik is csatlakozott: a Bécsben tartózkodó magyar konzervatívok csoportja. Ez a társaság szintén elhibázottnak tartotta az 1848 áprilisában kialakult alkotmányjogi konstrukciót, s Jellačić támadása után elérkezettnek látták az időt arra, hogy az 1848 áprilisa előtti állapotot állítsák vissza.

A nádor, megérkezése után, azonnal beadta lemondását. Az említett konzervatívok úgy vélték, hogy a magyar alkotmány értelmében, a nádori szék megüresedése után az új nádor választásáig az országbírónak (1848-ban Majláth Györgynek) kell vinnie a nádori teendőket. Az uralkodó tehát királyi helytartóvá nevezte ki Majláthot. Mivel az uralkodó nem fogadta el Batthyány kormányalakítási feltételeit, az újabb kormány megalakításával Vay Miklós báró, erdélyi teljhatalmú királyi biztost bízta meg. A Magyarországon állomásozó minden haderő főparancsnokává pedig Lamberg Ferenc gróf, altábornagyot, pozsonyi hadosztályparancsnokot nevezte ki.

Lamberg konzervatív érzelmű férfiú volt, de 1848 májusa óta lojálisan viselkedett a magyar kormányzattal szemben, s 1848. szeptember utolsó napjaiban többek között az ő csapatai szorították ki az országból a Miavánál betört szlovák szabadcsapatokat. (Ugyanakkor az őt 1848 májusában Bécsből Pestre tartó útjában felkereső Mészáros Lázár emlékiratai szerint Lamberg kimondottan ellenséges volt a magyar átalakulással szemben.)

Lamberg Ferenc gróf, altábornagy
Lamberg Ferenc gróf, altábornagy

A számítás lényege az volt, hogy Lamberg, mint főparancsnok, kinevezése birtokában meg fogja tudni akadályozni a magyar-horvát összecsapást. A kinevezéseket tudatta Batthyányval, s felszólította, hogy támogassa intézkedéseit. Egyik kéziratában felszólította Batthyányt, hogy ellenjegyezze Mailáth kinevezését és a magyar országgyűlés december 1-ig történő elnapolásáról szóló uralkodói kéziratot. Egyben kiáltványban közölte Magyarország népével Lamberg kinevezését. Furcsállhatjuk azonban, hogy míg Majláth kinevezéséhez és az országgyűlés feloszlatásához kérte Batthyány ellenjegyzését, a Magyarország népeihez kibocsátott kiáltványhoz és Lamberg kinevezéséhez nem.

Holott Jellačić megállítása szempontjából ezeknek jóval nagyobb jelentőségük volt, mint az előző két okmánynak. Az aggályait hangoztató Pulszky Ferencnek, a bécsi magyar külügyminisztérium államtitkárának Latour azzal magyarázta ezt az egyáltalán nem formai hiányosságot, hogy a Jellačićot báni méltóságából felfüggesztő június 10-i manifesztumon sem volt miniszteri ellenjegyzés.

Szeptember 25-én a nádor már levélben közölte Batthyányval, hogy Bécsben mindent megpróbált a kiegyenlítés érdekében, s „gróf Lamberg altábornagy, mint kir. biztos kibékítés végett a táborba le is küldetett.” (Valójában Lamberg nem vállalta el a királyi biztosságot – fővezérként ment a fővárosba.)

A szeptember 25-i kiáltványt Pulszky révén Batthyány már szeptember 27-én megkapta, együtt a nádor említett levelével. ez utóbbiból és Lamberg főparancsnoki kinevezésének tényéből joggal következtetett arra, hogy Lamberg a Velencei tó északi partján állomásozó magyar táborba tart. Batthyány ugyan látta, hogy a királyi kiáltványt ellenjegyzés nélkül nyomtatták ki, de úgy vélte, ezen a formai hibán könnyedén segíthet, ha a táborban ellenjegyzi Lamberg kinevezését.

Távozása előtt a képviselőház zárt ülésén azt kérte, hogy amíg vissza nem tér a táborból, ne tartsanak ülést. Ezt mind a képviselők, mind az általuk a miniszterelnök katonai intézkedéseinek ellenőrzésére választott Honvédelmi Bizottmány tagjai megígérték.

Annál nagyobb volt Batthyány csodálkozása, amikor szeptember 27-én a táborban sem találta Lamberget. Átüzent érte Jellačić táborába, s a futárral átküldte a bánnak a Lamberg kinevezéséről szóló nyomtatott rendeletet. Azinban a bán táborában sem tudtak semmit a kinevezett fővezérről. Lamberg küldetése azonban aggodalomba ejtette Jellačićot és tisztjeit, mivel úgy vélték, ez a küldetés megakadályozhatja őket "a munka bevégzésében" - tehát a magyar alkotmányosság eltiprásában.

Batthyány elutazása és Lamberg ellenjegyzés nélküli kinevezése aggodalomba ejtette az országgyűlés baloldali ellenzékét. Hátha Lamberg együttműködik Jellačićcal, s csak a magyar önállóság békés úton történő felszámolására törekszik. Ezért e csoport egyik vezetője, Madarász László személyesen felkereste fel, és hívta vissza Budapestre az alföldi toborzóúton lévő Kossuthot. Kossuth megszakította körútját, s szeptember 27-én visszatért a fővárosba.

Batthyány távollétében az országgyűlés Kossuth indítványára - az uralkodói kiáltvány miniszteri ellenjegyzés nélküli kibocsátására hivatkozva - törvénytelennek és érvénytelennek nyilvánította Lamberg kiküldetését, s megtiltotta, hogy bárki is engedelmeskedjék neki.

Másnap, szeptember 28-án, a kinevezett királyi biztos a fővárosba érkezett. Batthyány - István nádor levele alapján - úgy tudta, hogy a táborba ment. Korábban a kutatók egy része azt sem tartotta kizártnak, hogy Latour cs. kir. hadügyminiszter azért küldte Lamberget Budapestre, mert eleve azzal számolt, hogy a forrongó hangulatú fővárosban a tömeg áldozatául esik. S valóban érthetetlennek tűnt, , hogy a kinevezett fővezér, aki tudhatta, hogy Pesten nincs sorkatonaság, miért a magyar fővárosba sietett? Gergely András és Urbán Aladár kutatásai azonban tisztázták, hogy Lamberg azért utazott a fővárosba, mert Wessenberg megbízta őt a Majláth Györgynek szóló királi kézirat kézbesítésével.

A levéltárban az ember ritkán találkozik az úgynevezett való élettel, noha a levéltár az egykor volt való élet „maradványait” őrzi. Egy alkalommal azonban a bécsi Kriegsarchivban (Hadilevéltárban) olyan iratokat leltem, amelyek egy ember halálának közvetlen „tanúi” voltak. A cs. kir. fősereg anyagát lapozgatva három igen rossz küllemű irat került a kezembe. Az eredetileg világos papírra írott kalligrafikus szöveg alatt V. Ferdinánd magyar király aláírása díszlett, a papír azonban gyűrött és foltos volt.

Jobban átolvasva a szöveget, rájöttem, hogy Lamberg kinevező iratait adta a kezembe a szerencse. (Ezek azok az iratok, amelyeket – miután nem magyar hatóságokhoz szóltak – az 1930-as években annak ellenére sem adtak át a magyar államnak, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány 3595/e iktatószáma látható rajtuk; s hogy a mellettük lévő, ugyanezen iktatószámot viselő iratok ugyanakkor a M. kir. Hadilevéltárba kerültek.)

Lamberg kinevezését Batthyány távollétében az országgyűlés szeptember 27-én Kossuth indítványára törvénytelennek nyilvánította, s amikor szeptember 28-án a fővárosba érkezett, a hajóhídon felismerték, s a tömeg meglincselte. Az eset közismert Petőfi verséből is. „Lamberg szívében kés…” – írta a költő az Akasszátok föl a királyokat című versében. Az előbb említett iratok a grófnál voltak, amikor a tömeg áldozatául esett. A rajtuk lévő elszíneződések pedig Lamberg vérfoltjai. Az egyik iraton döfésnyom is látható: méretéből és alakjából egyértelmű, hogy nem kés vagy kasza, hanem szurony okozta. Lamberg gyilkosai között ugyanis magyar sorkatonák is voltak.

A gyilkosság híre a magyar táborban csak szeptember 29-én reggel terjedt el, a horvát hadsereg pedig szintén szeptember 29-én, a sukorói dombok felé tartva értesült az eseményről.

Hermann Róbert

István nádor
Josip Jellačić
Theodor Baillet de Latour gróf, táborszernagy
Lamberg Ferenc gróf, altábornagy
Lamberg halála, 1848. szeptember 28.
Címkék