Lévay Sándor tüzér hadnagy

Mint a M.Kir. Klapka György 6.Honvéd tüzérezred ütegparancsnoka vett részt a Don menti téli harcokban. Lövegei hihetetlen pusztítást okoztak a támadó szovjet gyalogság soraiban. Január 14.-én ( 1943 ) a túlerejű ellenség szívós előre nyomulás árán körülzárta az elől lévő figyelő helyét.

A hadnagy az utolsó pillanatig maga irányította ütegét, amikor azonban látta, hogy a helyzet reménytelen – nem akarván orosz fogságba kerülni – elbúcsúzott ütegétől és lövegeinek tüzét saját figyelőjére irányította. Önfeláldozó cselekedete egyedülálló a magyar királyi tüzérség addigi történetében… Hősi történetét egy ezredtársa így örökítette meg :

"... Sztorozsevoje és Uriv között hihetetlen erővel indult meg az orosz támadás, mely csakhamar bekerítéssel fenyegetett minket is. Az arcvonalunkat be kellett kanyarintani, és rövidesen Lévay Sándor pontja volt az egyetlen főfigyelőnk, melyből még látni és működni lehetett. Csakhamar négy üteg tüzét vezette egyetlen percnyi pihenés, vagy megszakítás nélkül. Enni, cigarettázni, vagy melegedni dehogy is jutott volna eszébe. Ő csak vezényelt és tüzelt, és hogy jól vezényelt és jól tüzelt, azt csak a támadók halottainak soksága tudta bizonyítani. De hiába! Az orosz nem sajnálja az embereit, és arcvonalunk mindjobban bekanyarodik, hátra hajlik. Valóban itt van az utolsó idő a visszavonulásra, s Lévay a következő parancsot kapja az ezredparancsnoktól : Sanyi, vonulj vissza, osztályparancsnokod elesett. A 2. üteget máris visszarendeltem, a 3., 4., és az 5. ütegek még állásban vannak, de az is csak percek kérdése. Oszkino már orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már csak visszajönni. Siess, várunk! - Ezredes úr, még nem megyek - válaszolja - Nagyszerűen látok innen, mindennel tisztában vagyok, csak akkor megyek, ha már nem segíthetek... - s már újra vezényel a még állásban levő 3., 4. és 5. ütegnek. Újból borzalmas pusztítás a támadók soraiban, s mert az orosz nagyon fél a tüzérségi tűztől, csak lépésről lépésre nyer tért.

Délelőtt 11 óra van, a harc hajnal kettő óta tart. Az ezredparancsnok ekkor a még egyetlen működő távbeszélővonalon most már a következő erélyes parancsot adja : Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem! - De ezredes úr... - Semmi ellenvetés, hadnagy úr, parancsot végrehajtani!Végeztem!

Lévay hadnagy nem vonult vissza. Még délután 2 vagy 3 óráig vezette a tüzet, pedig időközben mögötte már elesett a 3.üteg is. Halotta távbeszélőjén, amikor a 3.üteg első tisztje közeltámadást vezényelt, s azután minden elcsendesedett... Ő dolgozott tovább a megmaradt két üteggel, irtózatos rendet vágva a támadók sorai közt. Hiába kérte őt az 5.üteg első tisztje, legjobb barátja is:

- Sanyi, ne szamárkodj, gyere már vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem a saját figyelődet lövöd.

- Amíg használni tudok, nem megyek – válaszolta és maradt.

Azután rövidesen megdöbbent a két első tiszt, amikor újra őket kérte a távbeszélőhöz. - Gyerekek, nagyon fontos - így szólt - már csak ketten élünk a figyelőtisztesemmel. Összesen két kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen körülfogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálunk kitörni. Ha nem sikerül, Isten veletek! A telefon utolsót kattant, ahogy letette.

Három percen át dörögtek az ágyúk, de az a mosolygós szemű, mindig vidám 23 éves tüzér hadnagy többé nem került elő."

Legyen a példaképünk!

Lejegyezte: v.Győrffy-Villám András
Forrás: Ludovikás évkönyv, 1943. Bagossy László: Encyclopaedia Hungarica I. 747.oldal
v.Adonyi : „A magyar katona a második világháborúban” Klagenfurt, 1954, 265.old.

Címkék