„…Köll mán a vitézség!...”

Ez volt az üzenet, amelyet Bornemissza János kuruc hadnagynak küldtek a falujából a „Rákóczi Hadnagya” című történelmi filmben. És ez lett a jelszava annak a két kisdiáknak, akik több mint fél évszázada ültek be a budai Bem mozi előadására, hogy megnézzék a filmet.

A történet lenyűgözte őket, és az előadás végén nem ugyanaz a két legény lépett ki az ajtón, hanem két ifjú kuruc vitéz, aki mindenben a látott hősökhöz akart hasonlítani. Néhány napon belül megcsinálták a süvegeket, szereztek színházi kardokat, és a hűvösvölgyi Nagyrétre jártak ki gyakorlatozni. Palinak és Andrásnak megváltozott az élete. Addig is érdekelte őket a történelem, de attól kezdve minden napjaikat átszőtte a magyar múlt, a szabadság gondolata.

Köllött a vitézség, hiszen napi csatákat folyattak az iskolában, a grundon, kirándulásokon és a szünidőben. Köllött a vitézség később is, az emlékezetes március 15-éken, amikor a Kádár-rendőrök gumibottal verték a hazafias ifjúságba a népi demokrácia szabályait. Köllött, amikor Palit begyűjtötték, amikor napokig senki sem tudta hová vitték, mi történik vele. Köllött Andrásnak is a kihallgató szobában, mert fontos volt, hogy válaszol a kérdésekre, hiszen egy jó, vagy rossz felelet egyetemi továbbtanulást dönthetett el…És köllött a vitézség, amikor végre eljött a szabadság, és megalakultak a hagyományőrző huszár bandériumok. Mindketten az elsők között jelentkeztek, Pali, már mint befutott képzőművész, és András a lovak szerelmese.

És köllene most is, mert van feladat bőven, de közben a vitéz hadnagy örökre elment. Bornemissza János, úgyis, mint Bitskey Tibor megvívta utolsó csatáját, immár nem a labancokkal, hanem az elmúlással. Elment, de mégis győzött, mert nekünk, Palinak és korosztályának örökre az marad, aki volt, a mindig győztes kuruc vitéz, Rákóczi hadnagya.

Tapolca-Diszel, 2015-02-03
v.Győrffy-Villám András

Címkék