IX. Görgey Emléktúra

Míg a tavalyi emléktúrán a nagy távolság megtétele, úgy az idein az időjárás viszontagságai tették próbára a hagyományőrzők kitartását. Ez jellemezte az 1849. július 21-i dubicsányi csatára, és a felvidéki toborzásokra emlékező IX. Görgey Emléktúrát. A július 19–21. között megrendezett hagyományőrző túrán 65 lovas és 36 gyalogos vett részt, akik közül többen szakadó esőben érkeztek meg csütörtökön. A csapat péntek reggel papi áldást követően indult Ózdról, majd Borsodszentgyörgy és Hangony településeket érintve, a Hármas kereszt nevű magaslat nyújtotta lenyűgöző látványt (főleg az alföldi lovak szemszögéből nézve) kipihenve az aznapi estét Szentsimonban töltötte, ahol a városrész 13. századi műemlék templomát is megtekinthették a messziről érkezettek. Hiszen idén is jócskán büszkélkedhettünk a földrajzi sokszínűséggel, a résztvevők között üdvözölhettük a napkori, kisvárdai, jászfényszarui, bükkaranyosi, horti, várpalotai, mátranováki, füleki, mártonfalvi, tiszaújvárosi és gömöri hagyományőrzőket, ám idén még Svájcból is érkezett egy házaspár, hogy csatlakozzon a rendhagyó programhoz.

A három nap alatt a túrázók közel 100 km-t lovagoltak, míg a gyalogosok a pénteki nap egy részét pótkocsin, illetve túra jelleggel tették meg. Szombaton Hétbe indultak a hegyek és völgyek, na meg a folyó meghódítói, nem maradt ki ugyanis a Sajón való itatás sem. A Héti tóhoz ugyan még jó időben megérkező lovasok a karusszelhez és a csatabemutatóhoz készülődve baljósan figyelték, hogy ismét feltámadt ama bizonyos szél, melynek társa előző nap viharos zápor kíséretében hiúsította meg a szentsimoni műsort. Amikor azonban a huszárfőhadnagy kezét a villámok felé mutatva megkérdezte a felsorakozókat, hogy „megcsináljuk a karusszelt?”, akkor egyöntetűen kiabálta minden katona, hogy „IGEN!”, hisz akkorra már nem jelmezbe bújt hagyományt őrzők, hanem maga voltunk a régmúlt katonáinak utódai, átérezve a haza hívó szavát, kiáltva „IGEN!”, veled vagyunk Petőfi, Görgey, Damjanich, azok a honvédek és huszárok lettünk, kinek választása nem volt kétséges. Villámcsapások, szélzúgás és eső közepette kezdtük meg hagyományőrző műsorunkat a közönség és a hagyományőrzés tiszteletére stílusosan énekelve az „Esik az eső, ázik a hevedert”, hogy mire a mennydörgést az ágyúdörgés felváltotta, és a kozák atamánt a csata végén kivégezték, addigra a Jóisten is lemosolygott szép huszárjaira, és kisütött a nap. Igaz a felhőszakadás nem maradt el, de akkor már zárt helyen vártuk a jól megérdemelt vacsorát. Úgy gondoljuk kitartásból jövőre sem lesz hiány, amikor is a 10., jubileumi Görgey emléktúrán veszünk majd részt a hagyományőrzés és a barátság jegyében, itt nálunk Gömörben. (Fotók: Hatvani István, Gyetvai Iván)

Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület

IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
IX. Görgey Emléktúra
Címkék