Huszárszemmel - A 13. Doni Hősi Emléktúra

Nem vagyok babonás, de valahogy túl sok volt az egybeesés: tizenharmadik túra, 2013, hetvenedik évforduló, három nap helyett egy hetes menet, egyszóval készültünk a próbatételre. A régi összeszokott huszárcsapat, amelyik lassan évtizede járja a hómezőket, emlékezve a hősökre, apáinkra, nagyapáinkra, katonaelődeinkre.

A parancsnok, Ézsiás István tapasztalt lovas, hűséges társa a 19 éves „Zorro” gazdája gondolatát is tudja. Dr.Palencsár Csaba, a jászfényszarusi bandérium ezredorvosa, eddig semmi „munkája” nem akadt a túrákon, remélem a jövőben sem. Gyebnár Sanyi, az előrelátó huszár, kitűnő bajtárs, aki tényleg úgy pakol, mintha a frontra készülne, mellette nehéz éhen halni, de szomjazni sem lehet…Igazi háborúban is érdemes lenne rá figyelni. Ezúttal nekem is hozott lovat, a hat éves szürke „Matildot”. Pénzes Kálmán erdész, a vadak, fák, növények atyja, nem különben igazi tereplovas. Ő a kemény harcos köztünk, még sohasem aludt a szálláson, a hideg rajta nem fog, mindig az istállókban ágyaz meg magának, „Hargita” nevű telivérjét pedig még sohasem láttuk fáradtnak.

A készülődéshez az is hozzá tartozik, hogy hetekkel előtte figyeljük az időjárás jelentéseket, lesz-e hó, fagy, stb. Nos, ebben nem is csalódtunk, lett bőven, még sok is, de erről később.

Kialakult szokás, hogy a huszárok és a gyalogosok külön gyülekeznek, hiszen számunkra meghatározó, hogy hol tudjuk lovainkat elhelyezni. Most is így történt, míg a gyalogság hétfőn indult Csákvárról, addig mi a következő napon, január 22.-én vonultunk be Anyácsapusztára a lovas iskolába. A Szomortól néhány km-re fekvő telep hajdan az egykori miniszterelnök, Darányi Kálmán birtoka volt, majd az államosítás, és a TSz idők következtek. Mára modern sportistállóvá alakult, fedeles lovardával. Lovaink elhelyezése és a takarmány kiváló volt, házigazdánk, Szász Mihály ismert ugrólovas előzékenyen, segítőkészen fogadott.

A szerdai nap felderítő járőrtevékenységgel telt, cél a gyalogsággal való egyesülés. Mint annyiszor, az időjárás most is keresztülhúzta számításainkat. Mínusz 6 fokban, a fél méteres hóban csak lépésben lehetett haladni, a fehér táj igazi doni hangulatot varázsolt. A halott tájat csak egy előttünk átrobogó vaddisznókonda és néhány őz tette mozgalmassá, de pár perc múlva ismét minden csendes lett (mint a Don…). Nagy nehezen, a hófúvásos terepen több órás menettel értük el a Gyermelyt határoló erdő vonalát, de itt olyan kérges és mély volt a hó, szakadt be a paták alatt, hogy már csak vergődtek a lovak, képtelenség volt erejük mértéktelen igénybevétele nélkül tovább haladni.

Fotók: Lippai Péter

Huszárszemmel - A 13. Doni Hősi Emléktúra (fotó: Lippai Péter)
Címkék