Budapest védelme

A sorozat ezúttal azoknak a hősöknek állít emléket, akik a II. Világháborúban Budapest védelmében harcoltak olyan alakulatokban, amelyeknek tevékenysége kevésbé ismert. Az 51 napos ostrom a nyomasztó szovjet túlerőben zajlott. A nehéz tüzérséget felvonultató, nagyszámú harckocsit bevető 2. és 3. Ukrán front 157.000 jól felfegyverzett katonájával állt szemben a 90.000 fős védősereg. A magyar létszám ebből 51.000 főt tett ki vegyes fegyvernemi összeállításban. Az ismertebb egységek mellett huszárok, csendőralakulatok, sőt, rendőrök is küzdöttek a fővárosért (pl. a Rendőr Rohamzászlóalj 1630 fővel.) A további egységek: Budapesti Karhatalmi Zászlóalj (300 fő), Budapesti Őrzászlóalj (800 fő), szervezett harccsoportok, mint a Berend, Korányi, Déri, Morlin, Viharos (2000 fő), az 1. és 2. egyetemi rohamzászlóalj (1000 fő) amely a hidak védelmében, ill. rózsadombi harcokban vérzett el. Az egyetemistákból toborzott lelkes fiatalok bátran küzdöttek, de a február 11-i kitörést csak 6-8 fő élte túl…

Külön érdemes szólni a M. Kir. Folyami Erőkről, és a 102.Rohamcsónakszázadról, mert harcaik és helytállásuk ritkán kerül szóba. A „Kecskemét”, a „Sopron”, és a „Győr” őrnaszádok súlyos dunai harcokat követően Százhalombatta körzetéből lőtték a Tökölön a főváros felé törő szovjet alakulatokat. Közvetett irányítású zárótüzük hatékonyan lassította az ellenség előrenyomulását. A „Debrecen” őrnaszád az előretörő szovjet harckocsikkal vette fel a harcot a Csepel-sziget déli részén. A tűzharc során több találatot kapott s az egyenlőtlen küzdelemben végül 1944. november 11-én elsüllyedt. Vesztesége 9 halott volt, parancsnoka br.Schőnberger Ernő hajónagy.

A megszállók súlyos árat fizettek a győzelemért. Sztálin parancsa szerint a magyar fővárost menetből kellett volna bevennie a 2.Ukrán Frontnak, mégpedig az októberi forradalom győzelme napjára, 1944. november 7-ére. A védők azonban keresztülhúzták az öntelt tervet. Még a 3.Ukrán Fronttal megerősített támadók is csak több, mint negyed év késéssel tudták Budapestet bevenni, csaknem 80.000 elesett szovjet katona élete árán…

A budapesti harcok hőseinek helytállása és áldozatvállalása tette lehetővé a magyar és a német csapatok további dunántúli védelmi harcait, de a háború menetét már nem változtatta meg. Harcuk mégsem volt hiábavaló, emléküket megőrzi a hálás utókor.

Legyenek a példaképeink!

v.Győrffy-Villám András

Címkék