Bevezető

Tisztelt Bajtársak!

A magyar történelem során a Honfoglalás előtti időktől 1956-ig számtalan katonahős, forradalmár áldozta életét a Hazáért, és a szabadságért. Példaképeink ők, nemcsak nekünk, katonai hagyományőrzőknek, hanem minden igaz magyarnak most ugyanúgy, mint a jövőben.

A becsület, hűség, bajtársiasság, hazaszeretet, bátorság, áldozatvállalás olyan erények, amelyek jellemezték a mindenkori katonát, és olyan értékek, amelyek sohasem évülnek el. Szükségünk van rájuk minden időben, s a hősök emlékezetére is, hogy példát adjanak hagyományőrző munkánkhoz, s erőt a hétköznapokhoz…

Sajnos a mai fiatalok az iskolában vajmi keveset tanulnak erről, ez rendkívüli hiányossága a közoktatásnak. Egy sorozatot indítok el azzal a céllal, hogy egy-egy hős katona bemutatásával, tetteinek felidézésével segítsem bajtársaim szellemi, elvi, érzelmi fejlődését, és céljainkkal való azonosulását.

Havonta mutatok be egy-egy kiemelkedő eseményt viharos történelmünk számtalan epizódjából, lehetőleg kapcsolódva valamely évfordulóhoz. A sorozat első része a második világháború korát idézi fel, ennek kettős aktualitása is van.Hetven éve, 1939 szeptember 1-én tört ki a pusztító vihar, és 65 éve, nyáron érte el a front Magyarország területét. A második világháborús magyar szerepről évtizedekig csak hazugságokat tanítottak, s a legutóbbi két évtized, sőt, napjaink sem mentesek a tévhitektől, a tudatos történelemhamisítástól…

A magyar katona a második világháborúban teljesítette kötelességét, helytállt, a legtöbbször túlerőben lévő ellenséggel szemben, s nem rajta múlt, hogy a nagyhatalmi érdekek közé szorult ország a vesztesek oldalára került. Ám az egyéni teljesítmények értékéből ez semmit sem von le! A magyar katona esküje és hite szerint teljesítette a parancsot, és örök példát adott nekünk, utódoknak, hogy mit jelent a Hazát szeretni, és áldozatot hozni érte. Olvassuk hát együtt történeteiket, és okuljunk belőlük!

Erőt, tisztességet!

2009.07.27.

Címkék